Papa mesél 10. Jelek az égen !

Kereszt jele az égen (aki bízott benne)

A kereszténység elterjedésében sorsdöntő fordulatot hozott 312-ben az égen feltűnő kereszt jele.
Eusebius egyháztörténész leírja, hogy Constantinus (Nagy Konstantin) nyugat-római császár csapataival Galliából Róma felé tartva egyszer csak egy kereszt alakú fénycsóvát pillantott meg e latin szavak kíséretében:  In hoc signo vinces,

vagyis: E jelben győzni fogsz!

A jel

A jelenést katonái is látták.

Lactantius keresztény író továbbszövi a történetet: az ő elbeszélése szerint a következő éjjel Constantinus álmában Krisztus jelent meg görög nevének  chi és rhó kezdőbetűivel.  Constantinus e betűket harci zászlajára s katonái pajzsára íratta és legyőzte Maxentiust, a keletrómai császárt, majd az egyesített birodalom egyeduralkodója lett.

Constantinus látomását sokan puszta legendának tartják, az égi keresztet pedig a lenyugvó nap szokatlan visszfényével magyarázzák, hatását azonban nem vitatja senki.

313-ban Constantinus kiadta a milánói ediktumot, amelyben a kereszténységet a római vallással egyenrangúnak nyilvánította, s amely véget vetett a három évszázados keresztény üldözésnek.

Napjainkig sokan őt tartják az első keresztény császárnak, bár hite felől kétségek merülnek fel, mivel csak halálos ágyán - vagy még ott sem - vette fel a kereszténységet.

Konstantin édesanyjával

Szorosan ide tartozik Nagy Konstantin édesanyjának, Szent Helénának a története. (Konstantinápolyi Szent Ilona.)
Születési helyét biztosan nem ismerjük, a kutatók a Nikomédiai öböl partján fekvő Drepanumot valószínűsítik, mivel 327-ben Nagy Konstantin császár a várost édesanyjáról Helanapolis-nak nevezte el. Gyerekkoráról nem sokat tudunk. Szent Ambrus szerint apja vendéglős volt.
Hagiográfiai források szerint az első nikaiai zsinat idején Ilona Jeruzsálembe ment és az ottani keresztények segítségével kereste azt a helyet, ahol Jézust keresztre feszítették. Mélyen a földbe ásva egy sziklaüregben megtalálták Jézus és a két lator keresztjét.

Ilona a kereszttel

Őt tartják a régészek és bányászok védőszentjének. A Római Birodalom keleti részein már egy évszázaddal a halála után szentként tisztelték, a birodalom nyugati felében csak a 9. században avatták szentté.
Ünnepe a katolikus egyházban augusztus 18-án, az anglikán és ortodox közösségekben Konstantinnal együtt május 21-én, az etióp és a kopt egyházban szeptember 15-én van.

 

Constantinus diadalíve

Egyéb jelek az égen (aki nem bízott bennük)

Nagy Károlyt, a frankok 800-ban német-római császárrá koronázott királyát nem nyugtalanították a baljóslatok, jóllehet a halálát (814 január 28) megelőző három esztendő folyamán életrajzírója, Einhard, sok intő jelet jegyzett fel.

Szerepeltek közöttük nap- és holdfogyatkozások, sőt még az az eset is, amikor egy fekete folt 

 volt látható a napkorongon két napon át.

Nagy Károly

A császár anyanyelve ma már nem létezik, így eredeti nevét nem ismerhetjük, de következtethetünk rá a frank nyelvekből. A Károly név a germán nyelvekből ered, ahol „embert” vagy „szabad embert” jelent. Ezt hozták összefüggésbe a óangol Churl névvel. A legtöbb szláv nyelvben a király szó a Károly név megfelelő alakjából ered.

Nagy Károly még akkor is szkeptikus maradt, amikor pedig egyre-másra titokzatos dolgok estek meg azokban az épületekben, ahol sokszor megfordult. Aacheni palotája például gyakran megremegett, egy alkalommal pedig váratlanul beomlott a palotát a bazilikával összekötő fedett folyosó.
A Rajnát Mainznál átívelő fahíd, amelyet majd’ 10 évig építettek, három óra leforgása alatt porig égett.
Azoknak az épületeknek a tetőzetéről, amelyekbe a császár olykor ellátogatott, különös zörejeket lehetett hallani.

Az aacheni bazilikába, ahová később Nagy Károlyt eltemették, villám csapott be, a toronysüveg tetejét díszítő aranyozott gömb letört és a szomszédos püspöki palotára zuhant.

Végül nem sokkal a császár halála előtt az épületfrízén lévő feliratból a princeps   szó - ami latinul vezért, fejedelmet jelent, s a császár egyik címe volt – fokozatosan elhalványult, végül teljesen el is tűnt.

Annak ellenére, hogy Nagy Károly a baljós jeleknek nem tulajdonított jelentőséget, sőt megvetéssel fordult el tőlük, azokat feljegyezték, halálakor pedig felemlegették őket.

Papa mesél 9. Sambhala (a nyugalom helye)

Sambhala

A régi bölcsek szerint létezik egy hely, ahol az ég és föld találkozik.
Tibeti és mongol lámák ősidők óta emlegetnek egy bizonyos Sambhalát, ám ezt a helyet hiába is keresnénk a térképen, nem találnánk.

A modern tudósok véleménye megoszlik arról, valóban létezett-e az a földi paradicsom, amelyet a hagyományok emlegetnek. Egyesek a fantázia szüleményének tartják, mások viszont valamelyik közép-ázsiai történelmi királysággal azonosítják. Mindazt, amit a helyéről tudunk, egy tibeti legenda foglalja össze, amely Sambhalát, az „északi nyugalom helyé”-nek nevezi, ami arra utal, hogy a mitikus birodalom valahol Tibettől északra található.

Édenkert

Mindenekelőtt határozzuk meg, hogy mit értünk Éden/Édenkert alatt!
Egy romlatlan, tökéletes, idilli világot, amit Isten teremtett. Azt a helyet, ahol a Biblia mai verziója szerint az első emberpár élt. Az Éden egy szavakkal leírhatatlan szépségű, érintetlen, harmonikus természetet jelenthetett, ahol feltehetően szinte halhatatlan életet élhetett Ádám és Éva a Földön. Az Éden valami olyasmi, mint a földi mennyország, ahol rend, igazság, béke uralkodik az isteni törvények betartásából kifolyólag. Ezeket sugallja a Biblia.
Az idők folyamán sokan kezdték el keresni az Éden földrajzi elhelyezkedését. Ehhez a támpontot a vallási iratokban szereplő leírások adták. Ezekből kiderül, hogy a Tigris és az Eufrátesz valós, beazonosítható folyó, míg a másik kettőt, a Gihont (vagy Gichont) és a Pisont (Pishont) eddig még nem sikerült megtalálni. De elméletek azért vannak.

Az Édenkert helye

Ezt támasztják alá az indiai hagyományok is, miszerint a Himalájától északra van egy Kalapa nevű hely, ahol tökéletes emberek élnek.

A legenda szerint Buddhát Sambhalában avatták be a kálacsakra (az idő kereke) tanaiba, amelyek asztronómiát, asztrológiát és egyéb kozmikus elméleteket tartalmaznak.

A rejtett hely – azt beszélik – egy völgy mélyében búvik meg, s óriási hófödte hegycsúcsok ölelik körül. Megközelítését egy tó vagy kiszáradt tómeder nehezíti, s csupán egy keskeny hágón vagy barlangon keresztül vezet oda út.

A lámák szentül állítják, hogy Sambhalába nem juthat el minden vándor – csak az, aki meghívást kapott.

Hszincsiang-Ujgur

Ha feltételezzük, hogy ez a mitikus birodalom valóban létezik, akkor valószínűleg a Kína nyugati felében húzódó hatalmas területen kell keresnünk, melynek ma Hszincsiang Ujgur a neve. Itt a Kunlun, a Tien-san és az Altaj hegyláncai között több szélfútta medencét találunk, amelyek 3000 évvel ezelőtt virágzó városi civilizációknak adtak otthont.

Egyes tudósok szerint Sambhala mítosza azokból az elképzelésekből eredeztethető, hogy az Altaj hegység valaha a sámánok lakhelye volt.

A hagyomány szerint Sambhala lakói maguk gyógyították minden betegségüket, olvasni tudtak mások gondolataiban, megjósolták a jövőt, és akár 100 évig is éltek.  Királyuk állítólag meglepően fejlett technikákat ismert.

Sámán

Valami üvegtükör – akárcsak ma egy zárt láncú televíziós rendszer – lehetővé tette, hogy igen messzire ellásson, sőt egy speciális lencse segítségével egy égre nyíló ablakon át más bolygók lakóinak életét tanulmányozta.
Kőlovai, melyeket a szél energiája hajtott, a léghajóra emlékeztetnek.

Tibeti jövendőmondók szerint Sambhalának 32 királya lesz, s mindegyikük 100 esztendeig uralkodik.

Az első az i. e. VI. században Buddha életében volt hatalmon, az utolsó pedig hatalmas seregével majd győzelmet arat a gonosz erői felett és meghozza az aranykort az egész földkerekségnek.

Akkor oldódik majd meg Sambhala rejtélye is.

Ha jól számolom, a 32. király kb 2700 körül lesz hatalmon, így valószínű, hogy én ezt az aranykort már nem fogom megérni (megélni).
Ha csak nem egy eljövendő másik életemben, amikor lehet, hogy macska, lehet, hogy disznó leszek!

Lehet, hogy 700 év múlva ilyen macska leszek!

Papa mesél 8. Karthagó alapítása

Karthágó alapítása

A főniciai Türosz palotájában tragikus események történtek.

Meghalt Bélosz király. A főniciai város gyászba borult.
A törvények szerint az ifjú Pügmalión, az uralkodó fia, Elissza hercegnő fivére követte apját a trónon.

De micsoda szörnyűség!  

Elissza

 
Azonnal meggyilkoltatta sógorát, Elissza férjét, aki a város főpapja volt és mérhetetlenül gazdag.
Elissza számára ez intő jel volt, hogy el kell hagynia Türoszt, hiszen az élete forog kockán.
Néhány kísérőjével: Anna húgával, férjének néhány hűséges katonájával és emberével hajóra szállt és a fedélzetről figyelte, ahogy távolodnak  Főnicia partjai, míg végül összemosódnak a horizonttal.

Cipruson, ahol útközben kikötöttek, csatlakozott hozzájuk Asztaré, az oltalmazó istennő főpapja és huszonnégy felszentelt szűz, akik őt szolgálták.

Többnapos tengeri utazás után kikötöttek Afrika partjainál.

A hely barátságosnak látszott, nem hiányzott a víz, a dús növényzet pedig termékeny földről árulkodott.
Mivel nem háborús szándékkal érkeztek, küldöttséget indítottak, hogy elsőként találkozzanak a helybéliekkel.
Több órányi gyaloglás után is csak néhány emberre bukkantak, akik a magas pálmafák árnyékában felállított hatalmas sátrak előtt gyűltek egybe.

Ezek elmondták, hogy a Szüphax királyságba érkeztek, aki az országot lakó egyik berber törzs vezére.

A berberek, akik jól értettek a tárgyaláshoz hamar rájöttek miként húzhatnának hasznot ebből a találkozásból.  Ők jól ismerték a sivatagot, a főniciaiak pedig a nagy vizeken való hajózásban tűntek ki.

Karthago építése

Másnap elő is álltak javaslatukkal:  Elfogadjuk, hogy a tenger partja legyen az otthonotok, de szárazföldi területetek csak akkora lehet, amekkorát egy áldozati ökör bőrével be tudtok takarni.

E szavak hallatán a főniciaiak dühösen felugrottak, csak Elissza őrizte meg nyugalmát…   Mintha könnyed mosoly is bujkált volna a tekintetében.

Az ökör áldozat a berbereknél súlyos tett volt, példátlanul komoly dolog.

Az áldozatot másnap hajnalban kellett bemutatni.  Először leölték az állatot, kibelezték, különleges fából rakott tűznél megsütötték, majd az alaposan megsütött darabokat szétosztották az egybegyűltek között.

A szétdarabolásnál nagyon vigyáztak, hogy ne tegyenek kárt a bőrben, amely – magától értetődően -  egyben, érintetlenül maradt.

A főniciaiak izgatottan vitatták, hogy mire jó belemenni ebbe a játékba a berberekkel, akik ezzel a bőrhistóriával szemlátomást gúnyt űznek belőlük.

Hogyan is képzelhetik, hogy egy ökörbőrnyi kicsiny területen telepedjenek le, építsék fel városukat és kikötőjüket?

Nem is értették, hogy hercegnőjük hogyan is lehet ennyire türelmes és beletörődő?
Bizonyossá vált, hogy folytatni kell az útjukat, és új területeket kell keresni…

Miután befejezték a tort, megtisztították a bőrt, a lehető legnagyobbra nyújtották és levitték a folyóhoz.  Ott a berberek színlelt nagyvonalúsággal – amivel persze a ravaszságukat leplezték – hagyták, hogy a hercegnő választhassa ki a helyet, ahol a bőrt kiterítik a földre.
Egy homokos terület közepére helyezték el a bőrt.  Mindössze öt vagy hat ember – semmiképpen sem több – fért el rajta!
Ebben a pillanatban Elissza a mellette álló rabszolgához fordult:_
- Add csak ide a késedet!
Ellenőrizte elég éles-e, majd közelebb lépett a bőrhöz, letérdelt és nagyon keskeny csíkokra kezdte hasítani. A legtöbben nem tudták mire vélni a dolgot.

Valósággal tapintani lehetett a csöndet, az idő megállt, csak a kés pengéjének tompa hangja hallatszott, amint a bőrszíjakat kihasította.

Karthago romjai

Amikor a hercegnő felemelkedett, halomnyi, igen keskeny bőrcsík maradt előtte.

Megparancsolta a rabszolgáknak, hogy kössék össze a bőrcsíkokat.
Nyomban mindenki számára világossá vált minden: a berbereknek is, akiket rászedtek, a főniciaiknak is, akik viszont ilyenformán elegendő nagyságú területet nyertek, ahol letelepedhettek. A földre terített hosszú bőrszalag ugyanis már megfelelően nagy területet kerített körül, amelyen felépíthették erődítményüket.

Elissza ravaszságának és eszének köszönhetően megszületett Bürsza (neve az „ökör” jelentésű szóból származik), a későbbi Karthágó központja.

Századokkal később a rómaiak a Dido, azaz „bolyongó” nevet adták a hercegnőnek, aki annak a városnak az alapítója volt, amelynek ők oly sok bánatot okoztak.

A trójai háború után Aeneas Karthágóba menekül, ahol a hős és a város királynője egymásba szeret. Gonosz alvilági szellemek azonban szervezkedésbe kezdenek a kapcsolat meghiúsítására. Egy vadászat közben a boszorkányok nagy vihart keltenek, és a párt elválasztják egymástól, Aenasszal pedig közlik: Jupiter parancsára Itáliába kell hajóznia. Dido nem hisz az isteni parancsban, és amint Aeneas és harcosai elhajóznak, véget vet életének.

Dido és Aeneas

i. e. 509-ben Karthágó szerződést kötött Rómával, melyben meghatározták kereskedelmi és befolyási övezeteiket. Ez az első írásos emlék, mely szerint Szicília és Szardínia Karthágó fennhatósága alá tartozott.

Az i. e. 6. századra meghódították a Földközi-tenger déli területeinek jelentős részét.

Az i. e. 5. század kezdetére már Karthágó vált a régió kereskedelmi centrumává; ez egészen addig tartott, amíg a várost Róma meg nem hódította.
Idővel felerősödött azoknak a római szenátoroknak a hangja, akik Karthágó teljes pusztulását kívánták. Az egyik szenátor, idősebb Cato, minden egyes felszólalását azzal fejezte be, hogy „Egyébként javaslom, hogy Karthágót le kell rombolni.

Karthago romjai

A terjeszkedés konfliktusokhoz vezetett először Görögországgal, később a Római Birodalommal. A görögökkel való Szicíliáért folytatott versengés karthágói győzelemmel végződött, azonban a Róma ellen vívott pun háborúk (i. e. 264 – i. e. 146) végén vereséget szenvedtek, és a harmadik pun háborúban i. e. 146-ban a győztesek lerombolták a várost.

A Földközi tenger nagyhatalmú kikötővárosát, amely szembeszegült Róma hatalmi törekvéseivel, a Kr.e. 2. században földig rombolták.

Az ókori Karthágó környékén létesült arab állam – a mai Tunézia – függetlenségének 20. századi elnyerésekor a történelmi folytonosság és a tekintély jelképeként, ezt a várost választotta az elnöki palota színhelyéül.

Karthagó a térképen

Papa mesél 7. Sámson és Delila

Sámson és Delila

Sámson születésekor Izrael népe a filiszteusok uralma alatt senyvedett.

Anyja egy angyaltól tudta meg, hogy születendő fia Isten kiválasztottja, ezért soha nem ihat majd szeszes italt és nem vághatják le a haját.

Sámson a szamárcsonttal

Sámson ember feletti  erejű, féktelen férfi volt, akiben legyőzhetetlen harci kedv buzgott.  Győzelmei azonban mindig szerelmi ügyekhez kapcsolódtak, s végül is ez lett a veszte.  Isten őt rendelte, hogy megszabadítsa Izráelt a zsidók ellenségeitől a filiszteusoktól.

Bár nem volt alkalmas vezetőnek, Sámsonnal a zsidók legyőzhetetlenek voltak. A hosszú hajú harcos jelenléte megsokszorozta seregük erejét.
Askelon városában megölt 30 filiszteust és felgyújtotta a vetésüket. Bosszúból megölték a feleségét.  Erre további öldökléssel vágott vissza:  egy szamár állkapcsával 1000 filiszteust vert agyon.

Egy másik alkalommal a filiszteusok Gáza nevű városába ment egy parázna asszonyhoz. Mikor ezt a filiszteusok megtudták, eltorlaszolták a városkaput, hogy hazamenet elfogják. Sámson azonban egyszerűen kiszakította sarkaiból a kaput, s a vállán elhurcolta egy 65 km távolságra levő hegy tetejére.

Sámson Delilával

A filiszteusokon erőt vett a csüggedés.

Talán valamilyen fortély segíthetne.
Felkeresték Delilát, a Szórak-völgyi szép fiatalasszonyt, akit Sámson rendszeresen látogatott.

Megvesztegették, hogy árulja el Sámson titkát.

Delila megkérdezte Sámsont, miben rejlik az ereje.
Sámson így válaszolt:  Ha megkötöznek hét friss húrkötéllel, elvesztem az erőmet és olyan leszek, mint a többi ember.

Delila néhány nap múlva megkötözte álmában és hívta a filiszteusokat, akik előjöttek rejtekhelyükről és hatalmukba akarták keríteni a hőst.

De Sámson erőlködés nélkül kiszabadította magát és elűzte támadóit.
Delila számon kérte, miért hazudott neki és újfent tudakolta mivel lehetne megkötözni?
A hajszálaimból készíts láncot és fond össze – felelte Sámson.

Delila még aznap éjjel kihasználta, hogy a férfi elaludt és hosszú fonatot készített a hajából aztán egy takácsfésűvel rögzítette.
Amikor rá törtek a filiszteusok  Sámson nyomban szétszakította a fésűt és a láncot.

Ez felbőszítette Delilát és újból faggatta, miben rejlik a nagy ereje?

Levágják Sámson haját

Mivel naponta gyötörte, egy este Sámson elárulta:
- Borotva sosem ért a fejemhez, mert az Isten kiválasztottja vagyok születésemtől fogva. Ha megnyírnak, elhagy az erőm.

Delila elmondta ezt a filiszteusoknak és hívott egy borbélyt, aki levágta az alvó Sámson dús haját.
Ellenségei most elfogták. Képtelen volt védekezni.  Megvakították és börtönbe vetették, ahol láncra verve egy súlyos malomkövet kellett körbe-körbe hajtania.

A rabságban azonban Sámson haja nőni kezdett.

Egy idő múlva a filiszteusok ünnepet tartottak, ahol be akarták mutatni és meg akarták alázni Sámsont a jelenlévők előtt.

Minden magas rangú személy, elől járó és vezér ott tolongott a templom körül.

Lehettek vagy háromezren.
Sámson megkérte kísérőjét, hogy vezesse oda a templomot tartó hatalmas oszlopokhoz, hogy azoknak támaszkodhasson.

Ledönti a templomoszlopot

Odaérve fohászkodott a Mindenhatóhoz:
- Uram, Istenem, ne feledkezz meg rólam, s adj erőt, hogy bosszút állhassak ellenségeimen a két szememért.

Ezután lábát megvetve a két oszlop között, így kiáltott:

-         Haljak meg a filiszteusokkal együtt!

Minden erejét összeszedve nekifeszült az oszlopnak, s a templom fülsiketítő recsegés-ropogás közepette összedőlt, maga alá temetve Sámsont az ott jelenlévőkkel együtt.
Azt mesélik, hogy ezen a napon több embert ölt meg, mint egész élete során.

A tömegre dönti a templomot

Létezett-e vajon Sámson?

Olyan természetfölötti erejű, mitikus hősökkel áll rokonságban, mint a sumer Gilgames, vagy a görög Heraklész.
Afféle néphős lett, akiről azt mesélték, hogy a vállszélessége elérte a 60 cm-t.

De cselekedeteit mindig a bosszúvágy sarkallta.

Papa mesél 6. Ikarosz zuhanása

Ikarosz

Történt, hogy Minosz király hitvese, Pasziphaé egy bikával, egy kegyetlen, félig ember, félig bika szörnyet nemzett.
A felbőszült bikát, miután egész Krétát feldúlta, végül Héraklész fogta el, majd Eurüsztheusz elé vitte, amivel teljesítette a hetedik feladatát. 

Pasziphaé a kis Minótaurusszal

Pasziphaé Héliosz lánya egy Krété nevű nimfától. (Napisteni eredetéről tanúskodik neve is, ami „mindeneknek fénylőt” jelent.). Minósz felesége lett és férjének négy fiút (Glaukosz, Deukalión, Androgeósz, Katreusz) és két lányt (Ariadné, Phaidra) szült. Mivel Minósz szándékosan, vagy akaratlanul elmulasztotta Poszeidónnak feláldozni az általa küldött szent fehér bikát, a tenger istene gerjedelmet ébresztett Pasziphaéban a bika iránt. (Más változat szerint e vágyat Aphrodité keltette a királynéban, mert az elhanyagolta kultuszát. Megint más változat szerint azért cselekedett így, mert Héliosz beárulta őt és Arészt Héphaisztosznak.). A vágytól felhevített királyné Daidalosszal egy üreges műtehenet csináltatott és abba belemászva közösült a fehér bikával, melytől megfogant a Minótaurosz, akit a király a Daidalosz építette labirintusba záratott.
(Egyes mondaváltozatok szerint az anyjával együtt.).  

Minótaurosz

Minótaurosznak emberteste volt, bikafejjel és farokkal.

Amíg gyermek volt, Pasziphaé dajkálta, de később már nem tudta kezelni vérengző sarját. Miután Minósz tanácsot kért a delphoi jósdától, megbízta Daidaloszt, hogy készítsen olyan építményt, amelyhez foghatót addig még senki nem látott és ide zárja el a szörnyet, Minótauroszt.

Daidalosz elkészítette a bonyolult építményt, amit azóta is labirintusként emlegetnek.
Nem is sejtette, hogy ő is fogja lesz saját építményének.  


 

Thészeusz a Minótaurusszal

 Az történt, hogy Minosz király lánya, Ariadné megkérte, hogy adjon tanácsot arra nézve, hogy szerelme az athéni Thészeusz, miután megölte a szörny Minótauruszt, hogyan juthat ki a labirintusból.  Meghatotta a fiatal lány könyörgése és azt a tanácsot adta, hogy befelé menet húzzon egy fonalat, amely mentén kitalál a labirintusból.
Az eset Minósz király tudomására jutott és büntetésül Daidalosz is be lett zárva a labirintusba fiával Ikarosszal együtt, nehogy elárulják valakinek a labirintus titkát.

Bármennyire igyekezett is Daidalosz az épület terveire nem tudott visszaemlékezni, hogyan lehet kijutni a labirintusból.  Fia hiába könyörgött neki, hogy vesse be minden feltalálói képességét és ügyességét szabadulásuk érdekében.

Szárnyakat készítő Daidalosz

Melyikük vette észre a sok vándormadarat, amely a szigeten megpihenve vagy a sziget felett átrepülve elhullajtotta tollait?  Mit számít az.?

A terv hamarosan készen állt.

Kiváltképp Ikarosz lelkendezett:  a levegőégen keresztül fognak visszajutni Attikába.
Türelmesen gyűjtögették, válogatták a tollakat. Külön a nagyobbakat, külön a kisebbeket és kevésbé szépeket.
Azután amikor már elegendő toll állt rendelkezésükre, összehordták, majd megolvasztott viasszal összeragasztották és két pár akkora szárnyat készítettek, amelyek elbírtak egy-egy embert.

Kirepülés a labirintusból

Mielőtt útra keltek, hogy átrepüljék a tengert, Daidalosz még utoljára tanácsokkal látta el Ikaroszt:

- Ne repülj túl alacsonyan, mert a nedvesség miatt a szárnyak elnehezednek és túl magasra se, mert a Nap közelsége miatt megolvadhat a viasz!

Mindezt Ikarosz már ezerszer hallotta.
Egy derűs reggelen aztán kirepültek. Ikarosz ujjongott, megrészegült a visszanyert szabadságtól. Hamarosan felfedezi apja szülőföldjét. Mily csodás utazás.

Ám Daidalosz hirtelen arra lett figyelmes, hogy Ikarosz egyre magasabbra száll.

Már nem tudta óvatosságra inteni, mert nem ért el hozzá a hangja.

Ikarosznak meg sem fordult a fejében a veszély. Közelebbről akarta látni a Napot.  Micsoda elbizakodottság ez egy közönséges halandó részéről!

Ikarosz zuhanása

Hirtelen úgy érezte, hogy valami melegség csorog lefelé a karján.
Ám ez nem a verítéke volt.  Hát persze!  A viasz olvadt meg.

Ó, Istenek!  Túl magasra szállt, túl közel a Naphoz.
Megpróbált lejjebb ereszkedni, de nem tudott megküzdeni a felszálló légáramlással.

Először egy-két toll vált le, aztán egyre több és egyre gyorsabban….
Ikarosz zuhanni kezdett. A karján csak a bőrszíjak maradtak és nem tudtak segíteni rajta.  Apja a parton leszállva gyászolta meg, s átkozta találmányát. Szemfedőjét mindössze néhány fehér tajték alkotta.
Ikarosz holttestét Dolikhé szigetén vetette partra a tenger.
Héraklész talált rá és tisztességgel eltemette.
A szigetet azóta Ikariának nevezik.

Ikarosz elszánt ifjú, az egyik első emberi lény, akinek sikerült a levegőbe emelkednie – a mitológia szerint.
Kalandja azonban tragikus véget ér elbizakodottsága miatt.
Nem hallgat apja intő szavaira és megkísérli átlépni a halandóság korlátait.

Életével fizet őrült elbizakodottságáért.

Megemlítek még egy IKARUS-t. Ma már ez is mesének tűnik:

Ikarus 60-as

Az Ikarus buszgyár története 1895-ig nyúlik vissza. Ekkor nyitotta meg a fővárosban kocsigyártással is foglalkozó kovácsműhelyét Uhri Imre.
A gyárat 1948-ban kormányrendelettel államosították. 1949-ben alakult meg belőle az Ikarus karosszéria és járműgyár mely később a világ autóbuszgyártásának meghatározó szereplőjévé vált.
Az Ikarus szó az előző évszázad második felének egyik legsikeresebb magyar termékét és az azt gyártó vállalatot juttatja eszünkbe. Sajnos a múlt idő azt jelenti, hogy a gyártásról már nem beszélhetünk. Az 1970 -80-as években hazánkban a menetrend szerinti közlekedést szolgáló vállalatok évente több mint 1000 autóbuszt vásároltak, szinte kizárólag Ikarusokat, mivel hazánk közlekedésének fontos meghatározó része volt az Ikarus gyár.
A rendszerváltást követően a vállalat pénzügyi helyzete egyre romlott, a megrendelései csökkentek, a költségei emelkedtek, a kifizetni valókat nem tudta mindig teljesíteni. A csökkenő bevételek miatt és a fizetésképtelenségért a Csepel Autógyár felszámolási eljárást kezdeményezett a gyár ellen minek következtében 1990 végén került sor az Ikarus szanálására.

Csuklós (pedig nem is emlegetik!)