Tanműhelyi évek 20. Utószó

Mosolyogj

Utószó

Ha azt akarod, hogy megértsenek, csak azt mond, amit gondolsz!

Elmeséltem néhány apró történést a vasúton töltött életemből.
Voltak benne izgalmas, vidám, sőt szomorú sztorik is.
Utólag persze mind csak szép emlék.
Sokszor említettem, hogy minden munkakört, minden beosztást szerettem, mert
megtaláltam benne a különlegeset.

Végül is nem lettem állomásfőnök, ami célként lebegett előttem már gyermekkoromtól.

Lehettem volna, de rájöttem, hogy belőlem nem lenne igazi főnök.
Jó főnök lehettem volna, de arra előbb-utóbb ráfizettem volna, mert főnökként nem tudtam
volna mindenkire mosolyogni, márpedig én azt tartom, hogy mindig mosoly legyen az arcomon, mert ezzel sok mindent el lehet intézni.

Ezért is örültem annak, hogy oktató, majd tanár lehettem, mert akikkel ebben a tevékenységben találkoztam, még nem lettek megfertőzve az úgynevezett nagybetűs élettel, ahol rengeteg negatív erő hat az emberre, mint a zaklatottság, szétszórtság, túlpörgetettség.

Türelem

Bár az internet – véleményem szerint – már ebben a korban megpróbálja átgyúrni az embert,
okos szóval, főleg szeretettel  a tanárnak szülőnek kell megakadályozni, hogy a fiatalember
boldogtalan legyen.

Jó szóval oktasd

„Jó szóval oktasd, játszani is engedd!...”, ahogy József Attila írta
A boldogtalan élet okozza a kábítószerezést, amit a környezetnek kell megakadályozni úgy, hogy vissza kell adni a boldogságot. Nagyon egyszerűen, szeretettel.

A szeretet világában az egyik lélek a másikról mindent tud.
Csak gondoljunk arra, hogy gyermekként tisztán láttuk az apa, az anya, a tanító lelkét -
hiába mutatott mást, nem tudott bennünket becsapni.
Benne volt a lelkük a levegőben.

Ezért tartom fontosnak, hogy a lényünkkel kell nevelni, nem az ideológiánkkal.
A gyermekeket ezzel nem lehet becsapni.
Hiába mondom, hogy én ugyan részeges, durva vagyok, de te legyél szelíd és józan.
Jobban ismernek bennünket, mint mi őket.

A gyermek már a születése előtt ismeri a szüleit.  Ha nem is látja, de érzi a szeretetet.
Ezért javaslom, a kisbabát váróknak, hogy beszélgessenek hozzá, énekeljenek neki, mert ezt ő már érzékeli.

Sajnos úgyis rá fognak jönni, hogy ez a világ elég pocsék.
És mi tesszük azzá.

Nem fognak mindig mosolygós emberekkel találkozni.
Kérdés, hogy mivé neveljük őket.
Mi lesz ha csendes, meghúzódó nyuszivá neveljük?
Ezzel nem fog tudni pénzt keresni.

A Bibliában azt olvasom, hogy Jézus azt mondta a tanítványainak:
- Legyetek okosak, mint a kígyó és szelídek, mint a galamb!
Ez azt jelenti:  legyetek ravaszak, erősek, bátrak, bölcsek, de jó szándékúak.

Erre próbáltam én is nevelni azokat, akik elém kerültek.
Hogy egy rossz szándékú ember soha nem állhat egy jó szándékú útjába.

Mosolyogj

És ami még fontos:  sose felejts el mosolyogni, még akkor sem, ha szomorú vagy.
Úgy élj, hogy halálodkor elmondhasd:  így akartam élni!

Mielőtt valaki a szentté avatásomat kezdeményezné, tudnia kell, hogy a fenti gondolatok, intelmek nem az én agyamból pattantak ki, hanem nálam sokkal okosabb emberek állapították meg.
De én teljesen egyetértek velük!

Előszó

Arról akarok írni, hogy nap, mint nap milyen események kerülnek az utamba, amire nem számítottam. 
Vagy nem úgy alakultak, ahogy számítottam.
Először azt a címet akartam adni, hogy:  NAPLÓM.

Ugyanis ez tükrözné a legjobban azt, amiről írni akarok.   A  minden napjaimat.
Ez meg a másik.  Azt hittem, hogy ötletes címet találtam:  MINDEN NAPJAIM.

Meglepődve tapasztaltam, hogy egy kedves hölgy ezt a címet már sikeresen használja.

Ez sem jött be!

Gondoltam, hogy felhasználom az egykori Fehérvár Áruház szlogenjét.
Ez úgy hangzott  -  az idősebbek emlékezhetnek rá  -, hogy a Fehérvár Áruházban mindig történik valami.
Bár ma sem tudom mi volt és hol volt a Fehérvár Áruház, de a jelszavuk tetszett.
Gondoltam, rám is passzol, hogy velem  MINDIG TÖRTÉNIK VALAMI.

Rá kellett jönnöm, hogy nemcsak én vagyok ilyen találékony.
Ezt is többen, más-más variációban is, kilőtték előlem.
Jónak mutatkozott az is, hogy én  NEM FOGADTAM MEG SEMMIT!
Ezt már annyian kijelentették, hogy magam sem tartottam egyedinek.
Legutóbb egy festőművésztől hallottam, de előtte biztosan használták mások is, hogy
A TÉMA AZ UTCÁN HEVER…
Végül úgy döntöttem, hogy mivel a munkából már kiöregedtem, utalnom kell arra, hogy már semmi dolgom, csak ülök a fotelben és szívom a pipámat.

Ez adná a következő írásaim címét.
Például, lehetne  PIPASZÓ.

Azt hiszem megtaláltam a címét annak, amiről akarok írni.