Tanműhelyi évek 17. Biztonság

Bejárati ajtó

Biztonság

 A Tanműhely bejárati ajtaja még annak idején 1957-ben készült.
Az egész épületben mindenhol egyforma  ajtókat szereltek fel.
Ezek öntöttvasból készültek és az üvegezett részük kovácsoltvas mintákkal vannak ellátva.
Ilyen ajtók vannak a várótermeken, pénztárakon, az állomási bejárati, kijárati ajtókon.
A Tanműhely ajtaján  (csak úgy, mint a többi hasonló ajtón), hagyományos, normál-kulcsos zár volt.
Amikor még az orvosok és  a légóparancsnok is az épületben voltak, mindenkinek volt az ajtóhoz kulcsa, amit nem is kellett használniuk, mert a  szolgálatban levő  „KAPUS”,  (aki ma már nincs,)  kötelessége volt este bezárni, reggel kinyitni ezt az ajtót.
A Tanműhely indulásakor már nem voltak itt orvosok, légóparancsnok pedig már máshol sem,  csak én kaptam az ajtóhoz kulcsot  és volt még egy tartalék kulcs a kapusnál.
Később kaptam egy kolléganőt, aki szintén kapott egy normál-kulcsot a bejárati ajtónkhoz.
Ez a kulcs nem jelentett semmi biztonságot a  kb. hatvan milliós felszereltségű  tanműhely
megóvására.
A biztonság abból állt, hogy távozásunkkor „élesítettük” a riasztóberendezést.
Később a forgalmi irodában, lezárt borítékban, elhelyeztek egy másodkulcsot, arra az esetre, ha valami rendkívüli intézkedésre került volna sor.
Azt a borítékot még soha nem nyitották fel, kivéve amikor az ajtón zárcsere történt.
Mert a zárat mégis le kellett cserélni.
Az történt, hogy egyik  nyári szünetben az épületben számítógépes tanfolyamot, később nyelvtanfolyamot indítottak, ahova  nagyon sokan jártak. 
A nyelvtanfolyamra főleg vasutasok,  jegyvizsgálók, pénztárosok jártak, akiknek előnyére szolgált, ha nyelvet tanultak.

videomagno

A számítógépes tanfolyamokra civilek is jártak.
Ezek a tanfolyamok este hatig is eltartottak.
Elég nagy volt tehát a forgalom.
Hogyan történhetett, amit csak szeptemberben vettünk észre, ma sem tudom.
A „nyelvi labor”-ban, amit idegen nyelv oktatására képeztek ki,  volt egy számítógép, nyelvoktatási programmal.  A gép össze volt kötve a tanulók asztalával, ahol a tanulók fejhallgatóval tudtak csatlakozni a gép programjához.

magnetofon

Szintén a géphez tartozott egy videó, egy magnetofon és egy televízió.
Mindezeket azonban  soha, senki nem használta.
A nyelvtanárok ugyanis azt mondták, hogy saját programjuk van és nem is értenek ahhoz, ami a számítógépen van.
Így a „nyelvi labor”  egyszer sem üzemelt.
Oktatásra is csak akkor vettük igénybe ezt a tantermet,  ahova 10 fő fért be kényelmesen, ha kevés számú tanulóval akartunk foglalkozni.
A következő tanév elején volt ilyen órám, amikor is azt vettem észre, hogy valami mintha hiányozna a teremből?
De egyből nem is jöttem rá, hogy mi.
Ahogy keresgéltem, mi hiányzik, észrevettem, hogy nincs a tv alatt a videó.
Kérdeztem óra után a tanárokat, hogy ki tud róla.  Előfordult már, hogy átvitték másik terembe, de ilyen ritkán fordult elő, mert volt másik videónk is.
Nem tudott róla senki.

Számítógép (elvitte a cica)

Miután minden lehetséges helyet megnéztem, ahol előfordulhatott, azt kellett megállapítanom, hogy  „eltűnt”!
Mivel az iskola tulajdona volt, jelentettem az igazgatónőnek és  feljelentést írtam a rendőrségre.
A feljelentéshez még hozzáírtam egy közben felfedezett dolgot.
A terem számítógépéből kiszerelték a  winchestert.
Ezt csak véletlenül vettük észre, hiszen a számítógépet nem használtuk.
Az egyik tanuló, szünetben, oda ült a géphez és ő vette észre.
A rendőrségtől kijött egy nyomozó, aki felvett egy jegyzőkönyvet.
Persze a legfontosabbat nem tudtuk neki megmondani, hogy ki vitte el a hiányzó dolgokat.
Két hét múlva megírták, hogy ők sem tudták kinyomozni, és a nyomozást beszüntették.
Az eset után döntött úgy a tanműhelyvezető és a BGOK igazgatója, hogy elektromos ajtózárat szereltetnek fel a bejárati ajtónkra, megakadályozva ezzel, hogy bárki bejöhessen hozzánk.

Ilyen is betévedt

Éjszaka ugyan a riasztó vigyázott a „házra”, de napközben bárki be tudott jönni az épületbe.
Néhányszor előfordult, hogy egy-egy vonatra várakozó utas érdeklődött a folyosón, hogy merre van a WC?  
Udvariasan elmagyaráztuk, hogy ez nem az utasok részére megnyitott terület, de nem zavartuk el durván az illetőt.
Kivéve, ha nem tudta megmondani, hogy mit is keres a „iskolában”.
Előfordult, hogy a tanulók hívtak, mert egy   „hajléktalan” a lépcsőház aljában próbált  magának megágyazni.    Ezt azonban nem engedtem meg.
Az elektromos ajtónyitó felszerelése  nagyon körülményes volt.
A Vontatási Főnökségnél volt egy vállalkozó, akivel a BGOK szerződést kötött, ami szerint, minden apró hibát megjavítanak  a tanműhelyben, amiről küldik a számlát.
A vállalkozónak volt egy „ezermestere”, Jimmy, aki mindent meg tudott javítani.
Ajtózárat, leszakadt függönyt, kitört ablakot, eldugult WC-t  és ami még előfordult.

megágyaztak

Az elektromos zár okozott egy kis problémát, mert az öntöttvas ajtóba nagyon nehéz volt beilleszteni egy új zárat.  Ráadásul kettőt, mert úgy döntöttek, hogy biztos, ami biztos, legyen két zár is az ajtón.
Egy-két nap ráment, de végül sikerült.
A kaputelefont felvezették az irodánkba és pont az én székem mögött helyezték el a felső telefont és kapunyitót.
Egyszerűen működött.
Ha valaki be akart jönni hozzánk, a bejárati ajtó mellett meg kellett nyomnia egy gombot, amitől a hátam mögött megszólalt a csengő.
A működéséről persze ki kellett oktatni a tanulókat és a hozzánk járó tanárokat is.
Lassan mindenki hozzászokott, hogy  lehet bejutni.
Jól működött a rendszer.
Probléma akkor adódott, ha mindketten tanítottunk, mert nem volt, aki megnyomja az ajtónyitó gombot.
Ilyenkor a bejönni szándékozónak meg kellett várnia, míg valamelyikünk, az órát megszakítva,  bemegy az irodába és kinyitja az ajtót.
Volt, aki reklamált emiatt, hogy az ajtó előtt kell ácsorognia, de előbb utóbb erről leszoktattunk mindenkit.
Ha az irodában voltam, még vicceltem is a  becsengetővel, úgy, hogy  megkérdeztem, tudja-e a jelszót?  Volt, aki „vette a lapot” és mondott rá valamit, de volt olyan aki  megrökönyödött, hogy  neki nem mondta meg senki a jelszót.
Az ilyennek azt mondtam, hogy a jelszó:   „nyugi-nyugi”!
Arra is fel tudtam használni a kaputelefont, hogy a szünetekben a bejárati ajtó előtt cigarettázó tanulókat  (akkor még ez dohányzásra kijelölt hely volt) felszólítsam, hogy fejezzék be a szünetet és térjenek be az osztályaikba.

kaputelefon

Eleinte meglepődtek, hogy ki szólítja őket, később a  talpraesettebbek vissza is szóltak, hogy azonnal megyünk.
Volt olyan, aki nem tudott az elektromos kapunyitónkról:
Vagy az történt, hogy visszament  a kapushoz vagy a forgalmiba és onnan telefonált, hogy nem tud bejönni.  Kioktattuk, utána már betalált.
Egy alkalommal a Bercsényiből jött ki hozzánk néhány tanuló, mert itt készítették őket fel valamilyen tanulmányi versenyre.
Mivel a rendszerről nem hallottak, azt hitték szorul az ajtó.
Úgy meglökték, hogy az üveg egyből kiesett.
Mondtam nekik, hogy nem így  kell becsengetni, hanem sokkal egyszerűbben.
Szerencsénkre Jimmy két nap múlva  pótolta az üveget, addig pedig odakötözött egy deszkadarabot.
Ami azonban elromolhat, az előbb-utóbb el is romlik.
Tönkrement  a nagy nehezen felszerelt ajtózár.  Újat kellett helyette felszerelni.
Hozzáteszem, hogy ekkor már a Jimmy féle ezermester csapattal nem volt szerződésünk, mert az idők és a főnökeink változtak.  Az újak pedig úgy döntöttek, hogy nincs szükség Jimmyre.
Új zárat még fel tudtak szereltetni, de olyat nem, ami elektromosan működtethető lett volna.
Elmagyarázták ugyan, hogy miért, de én most sem értem.
Lényeg, hogy az elektromos  kapunyitó  azóta sem működik.
A folyosó végén van ugyan egy üvegajtó, amit be lehet zárni, de ki fog minden alkalommal odaszaladgálni, hogy beengedje a bejönni szándékozókat.
Jelenleg tehát a biztonság olyan állapotban van, mint kezdetben.
Az jön be, aki akar.  Ráadásul a felnőtt dolgozók rendszeres oktatása is itt történik, tehát nagyon sokan járnak ide.
Bár a tantermek zárva vannak olyankor, amikor nincs tanítás, mégis nagyon csekély a biztonság, ami illetéktelenek bejutását megakadályozná.
Ha az elektromos ajtónyitó nem is működik, a kaputelefon még használható állapotban van.
Csak nincs aki használja.
Ugyanis az a helyiség, ami az irodánk volt, megszűnt irodának lenni.
A tanárok átköltöztek egy másik terembe.
A kaputelefont nem vitték utánuk.  Fölösleges is lett volna.
Egymással beszélgetni másképpen is lehet.