MEGHATÓ TÖRTÉNETEK 39. Süni

A szegedi "Bakteráj"!

Süni

1956-ban is a  Szegedi MÁV Nevelőintézet lakója voltam  (amit Bakterájnak neveztek), minket pedig kisbakternek,  amikor  a következő eset történt velünk.
Négyen voltunk jó barátok és néha esténként kilógtunk a városba.

kis bakter

Egy szeptemberi éjjelen történt, hogy a vasútállomás felől hazafelé ténfergésünk közben azt vettük észre, hogy a villamossínek között mozog valami.
Körülfogtuk.
Egy aranyos kis sündisznó volt. Kegyetlenül meg volt ijedve.
Összegömbölyödött úgy, hogy csak a tüskéi látszottak.

Ebben az időben éppen kopaszok voltunk (így szereztünk fogadásból pénzt cigire) és a Sanyi anyukája által kötött jumbó-sapkát hordtuk, hogy ne lássák, főleg ne símogassák,  az akkor még nem divatos kopasz fejünket.
Levettem a sapkámat és a sünt belegöngyöltem.
Megbeszéltük, hogy mi lesz a süni sorsa.

a süni

A mi hálószobánk az emeleten volt. Mellettünk volt egy kellékes helyiség, amellett a színpad, ami a Kultúrteremhez tartozott. A kellékes szobával a hálótermünknek volt egy közös ajtaja, amit persze mi ki tudtunk nyitni. A színpad felé is volt egy ajtó, azt pedig zárva szoktuk tartani, nehogy onnan valaki meg tudjon lepni bennünket.
Tizenketten laktunk a hálóban. Hat db emeletes ágyban.
Én az egyik felső ágyat foglaltam el.
A szokásos úton bejutottunk az épületbe. A sünit betettük a kellékes szobába, ahol mondanom sem kell mindenféle színpadi kellékek, falak, drapériák voltak.
Reggeli után kezdődött a hadművelet: hogyan fogjuk a sünt etetni?
Addig udvaroltunk a szakácsoknak, míg adtak egy fél liter tejet és egy zsemlyét.
Kezdetnek ez is jó. A tejet beleöntöttük egy fémdobozba, amiben eredetileg "Tangó" padlóápoló krém volt (ezzel szoktuk a hálószoba padlóját felkenni).
Szépen kimostuk. A tejbe beleaprítottuk a zsemlyét.
Amíg ott voltunk, a sün nem volt hajlandó előjönni, de estefelé azt tapasztaltuk, hogy a tej megfogyatkozott. 

etettük szépen

Előbb-utóbb aztán majdnem mindenki tudott a mi sününkről.
A konyháról literszámra hordtuk a tejet, számolatlanul a zsemlyét.
Az egész bakteráj a mi sününknek fogdozott  legyeket, miután valaki kitalálta, hogy a sün ezt szereti. Szerette is.
Egy idő után felbátorodott és amikor vittük neki a kaját, sűrű szuszogások közepette tört elő a színfalak mögül.
Egyik este valaki nyitva felejtette a kellékes ajtaját. Azt hallottuk, hogy a sün ott szaladgál az ágyaink között. Persze éppen most jött rá mindegyikre a pisilhetnék. Jajgattak, hogy nem mernek leszállni az ágyról, mert félnek, hogy rálépnek a sünre.
Ráadásul a Zoli ágyához készített üveg vizet (éjszaka szokott belőle kortyolni) fel is döntötte.
Szép óvatosan lemásztam az ágyról. felkapcsoltam a villanyt és betereltem a "helyére".
Jól élt a süni. Meg mi is. Bőséges reggelink volt. A szakácsok mit gondolhattak, hogy mekkora sününk van, aki ennyi tejet és zsemlyét meg tud enni?

felbátorodott

1956 október 23-án az emeleti hálótermek ablakába vonult mindegyikünk, mert furcsa hangok jöttek fel az utcáról.  Kíváncsian szemléltük a felvonulókat, akik addig még soha nem hallott rigmusokat skandáltak. "Ruszkik haza!", meg ehhez hasonlók.

Láttuk, hogy sok köztük az egyetemista.  Néhányuk pár éve még a „Bakter”-ban lakott, ismertük őket és ők is minket.
Felkiabáltak nekünk is, hogy "Vasutasok gyertek ki!".
A tömeg átvette a „hívó szót”  és együtt skandálták:  „Vasutasok gyertek ki!”
A szívünk majdnem kiugrott a helyéről, de nem mertünk kimenni.
Csak a következő napokban hallottuk mi is történt.

Néhány nap múlva mindegyikünket elengedték haza.
Még a szétoszlásunk előtt azonban felmerült a kérdés:
Mi legyen a sünivel?
Elhatároztuk, hogy szabadon engedjük.
Összeszedtük a maradék kajáját. Johny ölbe fogta és kisétáltunk vele a töltésoldalba.
Ott Johny letette a fűbe, melléje raktuk az élelmet.

Elbúcsúztunk

Egy darabig csak lesett bennünket. Szinte kérdezte a szemeivel, hogy mi lesz most ?
Nekem kellett búcsúbeszédet mondanom, hisz négyünk közül én voltam "Aramis" (a három testőr nyomán), a nagy költő. El is búcsúztam a mi kis sününktől.
Mondtam neki, hogy nagyon a szívünkhöz nőtt, de nem ígérhetem meg azt, hogy visszajövünk érte.
Nehéz szívvel hagytuk magára. 

 

Vissza-vissza néztünk és egyszer csak láttuk, hogy eltűnik a fűben.
Észre vettem, hogy Johny valamiért a szemét törölgeti.
Talán az én beszédem hatotta meg?
Vagy a sünit sajnálta ?
Ezt látva aztán mi is törölgettük a szemünket.

REJTÉLYES ESETEK 38. Tragédia a törvény miatt

Senki nem segített a fuldokló királynénak

Sziámban a XIX. század második felében is érvényben volt az a törvény, amelynek értelmében a királyi család női tagjainak megérintéséért halálbüntetés járt a közembereknek. Arról, hogy ez a tiltás milyen mélyen beleivódott a thai emberek gondolkodásába, egy igen szomorú eset tanúskodik.
Mai ésszel ugyancsak nehezen felfogható véget ért Szunanda Kumariratana, Sziám (ma Thaiföld) királynéja 1880 májusában. Az országot sok tekintetben modernizáló (például a rabszolgaságot is eltörlő) Csulalongkorn király felesége 19 éves volt ekkor és egy kislányt már szült férjének, valamint éppen terhes volt második közös gyermekükkel.

A hercegnő és gyermeke

Történt ugyanis, hogy 1880 májusában a 19 éves Szunanda Kumariratana királyné és lánya egy kisebb hajón utazva igyekezett átkelni a Csaophraja folyón nyári palotájukba, a Bangkok közelében található Bang Pa Inbe.
A királyné és lánya éppen az uralkodói család nyári rezidenciája felé tartottak, amikor megtörtént a tragédia. A palota felé vezető út során át kellett kelni egy nagy folyamon is, amelyet a kíséret úgy – próbált – megoldani, hogy míg a szolgálók egy nagyobb hajóba ültek, addig a királynét és a hercegnőt egy ehhez kötött kisebb hajóba ültették.
 Az erős áramlatok azonban felborították a királynét szállító bárkát, így anya és lánya a vízbe zuhant.

Senki nem segített

 Európai szemmel nézve a történet valószínűleg itt váltott teljesen szürreálisba.
A nagyobb hajón utazó szolgálók egyetlen mozdulatot sem tettek a két fuldokló kimentése érdekében, ugyanis a korabeli sziámi törvények halálbüntetés terhe mellett tiltották minden közember számára, hogy megérintse a királyi család egy tagját.
Egy másik elmélet szerint a szolgák tétlenségét az is motiválhatta, hogy a népi hiedelemvilág szerint egy fuldokló kimentése balszerencsét hoz, hiszen a megmentő ilyenkor „beavatkozik a vízi szellemek ügyeibe”.
A terhes királyné és lánya így a folyóban lelte halálát.
A testőrségük velük utazó tagja pedig végignézte, ahogy az ár elsodorja őket, majd megfulladnak –  hiszen nem érhetett hozzájuk, hogy segítsen nekik.

Csulalongkorn király

Csulalongkorn királyt mélyen elszomorította felesége halála, és mély gyászában pompázatos temetést szervezett az elhunytaknak, majd ma is megcsodálható emlékművet emeltetett az asszonynak.
A tétlen őrt pedig kivégeztette, noha valószínűleg akkor is ugyanez a sors jutott volna neki, ha megszegi a törvényt, és közbelép.
Az érintést tiltó szabályt – talán e baleset miatt is – eltörölte Csulalongkorn, de az időközben már Thaifölddé átnevezett országban ma is rendkívül súlyos büntetés jár annak, aki kritizálja, ne adj isten kigúnyolja a királyi család bármely tagját.
Az igencsak tágan megfogalmazott passzusok alapján rendszeresen ítélnek el ellenzékieket és időnként meggondolatlan külföldi turistákat is hosszú börtönbüntetésekre.

A hercegnő emlékműve

Thaiföld a világ egyik első számú turisztikai célpontja, hírnevét elsősorban gazdag kultúrájának és a mai napig élő évezredes hagyományainak köszönheti.



Thaiföld független alkotmányos monarchia Délkelet-Ázsiában, Indokínában.
Keletről Laosz és Kambodzsa, délről Malajzia és a Thai (Sziámi)-öböl, nyugatról az Andamán-tenger és Mianmar határolja.
1939. június 24-ig az ország hivatalos neve Sziám (thai) volt.
1945-ben ugyan visszakapta eredeti nevét, de 1949. május 11-től újra Thaiföld a hivatalos elnevezése.
A thai  népnevet gyakran rokonítják az azonos kiejtésű ’szabad’  szóval, de a tágabb taj népcsoport nevével is összefügghet.

Thaiföld