REJTÉLYES ESETEK 28. A nagyszerű paripa

Walter István  

 Nagyszerű paripa

A fiú elérte a tizenkét évet

Apja úgy találta, már eléggé érett

Mivel ő király volt, még arra is tellett,

Születésnapjára csodás paripát vett.

Azonban kiderült, hogy a ló ijedős,

Kezelhetetlen, bár különben jó erős,

Mondta a fiúnak, hogy ezt ne vegyék meg.

Van még szép ló elég -  s a lovakhoz értett.

De a fiú szólott:  ez a szívem csücske,

Mily szép a tartása, járása mily büszke.

Apja, nagy nehezen, ráállt a vételre,

Azonban akadt egy apró kikötése:

Ha a fia a mént nem tudja betörni,

Úgy a vételárat neki kell fizetni.

A fiú rá is állt.  Mivel észrevette,

Hogy a ló félelmét az árnyéka tette,

A saját árnyéka volt csak a félelme,

Fordította ezért lovát nappal szembe’.

Így már felpattant rá és vágtába kezdett.

Ezzel az apának nagy örömet szerzett.

Bukephalosz

 

Szolgálta is a ló sokáig gazdáját,

Pedig bizony sokszor vívta a csatáját.

Hadjárataiban csak rajta lovagolt.

Sok-sok esztendőn át igaz barátja volt.

Több,  mint tíz éven át viselte a gondját.

S ekkor – Indiában – kimúlt a jó barát.
Hűséges társ ment el, bánkódott miatta.

Bár kemény legény volt, mégis megsiratta.

Emlékére itt egy várost alapított,

A ló neve után, (a hű Bukephalosz),

Bukephalának  elnevezte a várost.

A hős Nagy Sándor volt, most már tudhatjátok.

Az isszoszi csatában

Olyan szoros barátság alakult ki kettejük között, hogy a ló a gazdáját az egész világon át elkísérte.  Együtt harcoltak, győztes csatákat vívtak, új földrész hódítottak me, így a ló is jelentős szerepet kapott az ókor legnagyobb birodalmának létrehozásában.

Bukephalosz  leszármazottait még sok száz éven keresztül számon tartották és Bukephala néven várost is elneveztek róla.
Lóval kapcsolatos Nagy Sándor apjának neve, Philipposz (Fülöp) is. Jelentése:  lókedvelő.