REJTÉLYES ESETEK 30. Mátyás - az igazságos?

Mátyás király

A CSELSZÖVŐ  HUMANISTÁK

Bár tudom hogy ismeritek őket, de azért bemutatom Mátyás királyunk nevelőit, akikre Hunyadi János bízta gyermekei nevelését.

Janus Pannonius szobra Pécsett

                

Janus Pannonius, magyarosan Csezmiczei János, pécsi püspök 1459-től haláláig, az első név szerint ismert magyar(-horvát) költő és humanista. Mátyás király korában élt, latin nyelven írt. Horvátországban született, de Nagyváradon tanult, ahol anyjának, Vitéz Borbálának testvére, Vitéz János volt a püspök, aki nagybátyja és védnöke volt.

Mátyás nevelője, a magyar humanizmus megteremtője, aki nemcsak az egyház első embere volt, hanem egy időben az egész magyarországi politika irányítója.

Zrednai Vitéz János (Zredna, Kőrös megye, ma Horvátország,) bíboros, esztergomi érsek, Janus Pannonius költő nagybátyja.
A zágrábi püspökségben lépett az egyházi rendbe, és kitűnt a latin és görög tanulmányokban, valamint a mennyiségtanban, ezért Hunyadi János rábízta fiainak, Lászlónak és Mátyásnak a neveltetését.

Amikor a várnai csatában a Dominis János váradi püspök elesett, Hunyadi János őt ajánlotta erre a tisztségre, és a pápa 1445-ben ki is nevezte.
Ezidőtől kezdve igen fontos szerepet vitt az országban és fontos küldetésekkel bízták meg, ő irányította a Hunyadi liga diplomácia lépéseit és követségeket vezetett, tárgyalt Európa sok városában.

Vitéz János

Mátyás tisztelte is őket…..egy ideig.
Ekkor azonban úgy érezték, hogy egyre távolabb kerülnek a királytól
Nem voltak elégedettek Mátyás tevékenységével.
Ennek hangot is adtak az országgyűlésben, ami miatt a legenda szerint,  király , Mátyás
fel is pofozta Vitéz Jánost!

 Cselszövő humanisták

Hunyadi kormányzó fia nevelését

Vitéz János váradi  püspökre bízta,

Aki nagyon komolyan vette a kérést

Hiszen a címét még Hunyaditól kapta.

Az apa halála után sem feledte.

Együtt raboskodott a gyermekeivel.

Együtt kerültek be a történelembe

Mátyás királlyal, az ő jótevőjével.

Így hát a reneszánsz uralkodó mellett

Vitéz János volt a humanista érsek,

És mint tanácsadó, ő állt legközelebb

A kancellárián, a király kegyéhez.

Unokaöccse is, itt szerephez jutott.

Janus Pannonius volt, a neves költő.

Számos dicsőítő költeményt alkotott,

Nagy részük persze, a királyt dicsőítő.

A hálás költőből pécsi püspök is lett.

Könyörgő verseket is vetett papírra.

Imigyen kérve isteni segítséget,

Amikor a király elindult a harcba.

A király számára fontosakká váltak.

Nagyon sok külügyi dolgot elintéztek.

Rendezték ügyét a diplomáciának.

A humanista műfajban jeleskedtek.

Bár Mátyás király is művelte a műfajt,

A stilisztikai bravúrok nem mentek.

Elintézte ezt két diplomata főpap.

S nem lépett nyomába régi mesterének.

Vitéz János alatt Esztergom kiépült.

Tudósok serege lepte el a várost.

Felújult a vár, függőkert is épült,

Miből nem látunk csak néhány törött szobrot.

Nem régen tárták fel dolgozószobáját,

Melynek egyik falát írás díszítette,

Hirdetve négy erény allegóriáját:

Állhatatosságra, mértékletességre,

A bölcsességre és igazságosságra

Figyelmeztették őt, s a kötelességre.

A könyvekben sajátkezű javítása

Szintén utal aktív tevékenységére.

Egy idő után az érsek azt érezte,

Hogy a király őket mind távolabb tartja.

Mivel Mátyás, -  apja útjáról letérve,

Hadjáratokat is folytatott nyugatra.

"...S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára..."

Ezek költségére adót szavaztatott.

Megsarcolva ezzel magyar főpapokat.

Az érsek s unokaöccse fellázadott,

Elárulva ezzel uralkodójukat.

Az országgyűlésen Vitéz fel is szólott.

Kifejtette, hogy a haza jövedelme

Nem a haza védelmére fordítódott,

Hanem hódításra lett az befektetve.

A legenda szerint Mátyás megkérdezte:

Egyetértenek-e ezzel a beszéddel?

S amikor az érsek azt megismételte,

A király mérgében felpofozta szépen.

Bár ez a pár pofon nem hitelt érdemlő,

Részévé váltak a magyar köztudatnak.

És az uralkodó ellen szervezendő

Megmozdulás élére állt a két főpap.

A királlyal minden híve szembefordult.

Mi több, királyjelöltet is állítottak.

Fő-és köznemesség egyszerre megmozdult.

Az uralkodóval mind szembefordultak.

Ám Mátyás hatalmas bravúrt hajtott végre:

Nagy sietve országgyűlést hívott össze.

A lázongó urak meglepetésére,

Adományaival a viszályt megtörte.

A szervezők csak enyhe büntetést kaptak.

Vitéz János került házi őrizetbe.

Janus Pannonius csak külhonban lakhat.

Egyikük sem maradt sokáig életbe’

Mátyás király

REJTÉLYES ESETEK 29. Kasszandra

Kasszandra

. 

Nem állítom, hogy Kasszandra története a jelenlegi politikusok választási ígéretei  miatt jutott eszembe, de utólag akár így is lehetne!
Kasszandra Priamosz és Hekabé, a trójai királyi pár leánya,( Hektór és Parisz húga),
hívták Alexandrának is.
A legszebb trójai hercegnő volt a görög mitológiában.
Kasszandra neve a megvetett jóslatok révén fogalommá vált.
Szépsége olyan vakító volt, hogy fénye elérte az Olümposzt is.
Így történt, hogy Apollón isten szemet vetett a halandó szépségre, és el akarta csábítani a hercegnőt.
Kasszandra szerelméért cserébe azt kérte az istentől, hogy ajándékozza neki a jóslás képességét.  Apollón fel is ruházta a jövőbelátás képességével a leányt, azonban miután ezt megkapta, Kasszandra elutasította Apollón szerelmét.
A feldühített isten büntetésül azt rótta ki a hercegnőre, hogy jóslataiban soha ne higgyen senki, és emiatt szenvedjen egész életében.     

Kasszandra

És valóban így történt.
Jósigéit önkívületben, az istenségtől megszállva nyilvánította ki, az orákulumok módjára.
A szép hercegnő mindent előre meglátott, mégsem hitt szavaiban senki.
S valóban, ~ hiába jövendölte meg az ismeretlenségből előkerült Pariszról, amikor még kilétét sem tudta, hogy Trója vesztét okozza majd, hiába óvta honfitársait attól, hogy az általa Trójába hozott Helenét visszatartsák.
A trójai háborúban sokszor tudtak volna szavai segíteni hazájának, de sosem hallgattak rájuk. Így a háború végén, amikor az ajándék falovat begördítették Trója falai mögé, ő azt tanácsolta, hogy égessék el azt, mert pusztulást hoz a városra.
Bolondnak nevezték, és ünnepelték a győzelmet. Azon az éjszakán Tróját feldúlták az akháj seregek.
Kasszandra Athéné szentélyébe menekült, de Aiasz megtalálta, és megerőszakolta a hercegnőt. Ezután a sereg vezérének, Agamemnónnak adta át a leányt hadizsákmányként.
A nagy király hazavitte magával Kasszandrát, aki a hajóúton többször is próbálta figyelmeztetni urát, hogy otthonában meg fogják gyilkolni, mégsem hitt neki senki.

Ajax és Kasszandra

Így aztán miután kikötött a hajó Mükénében, és Agamemnón a palotában járt, Klütaimnésztra és Aigiszthosz meggyilkolták a nagy királyt és vele együtt Kasszandrát is.
Aiszkhülosz Agamemnón című tragédiájában Kasszandra nemcsak urának halálát, hanem önmagának és Agamemnóntól született két gyermekének közeli végét is megjósolja. Euripidész Trójai nők című tragédiájában, amikor Agamemnón elé hurcolják, önkívületben jövendöli meg ő és más görög vezérek szörnyű végét.
Megemlítem a híres Cassandra levelet, amely a mitológiai királylány után kapta a nevét:
A Cassandra-levél   Kossuth Lajosnak Deák Ferenchez írott nyílt levele, amellyel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése óta emigrációban élő Kossuth az 1867-ben megszületett kiegyezésről mond (elutasító) véleményt. A Párizsból küldött nyílt levél Cassandra görög mitológiai királylányra utal, kinek jóslatait figyelmen kívül hagyták. A levél, bár nagy hatást gyakorolt a korabeli közvéleményre, nem tudta megakadályozni az Osztrák–Magyar Monarchia létrejöttét. 

Kasszandra levél

REJTÉLYES ESETEK 28. A nagyszerű paripa

Walter István  

 Nagyszerű paripa

A fiú elérte a tizenkét évet

Apja úgy találta, már eléggé érett

Mivel ő király volt, még arra is tellett,

Születésnapjára csodás paripát vett.

Azonban kiderült, hogy a ló ijedős,

Kezelhetetlen, bár különben jó erős,

Mondta a fiúnak, hogy ezt ne vegyék meg.

Van még szép ló elég -  s a lovakhoz értett.

De a fiú szólott:  ez a szívem csücske,

Mily szép a tartása, járása mily büszke.

Apja, nagy nehezen, ráállt a vételre,

Azonban akadt egy apró kikötése:

Ha a fia a mént nem tudja betörni,

Úgy a vételárat neki kell fizetni.

A fiú rá is állt.  Mivel észrevette,

Hogy a ló félelmét az árnyéka tette,

A saját árnyéka volt csak a félelme,

Fordította ezért lovát nappal szembe’.

Így már felpattant rá és vágtába kezdett.

Ezzel az apának nagy örömet szerzett.

Bukephalosz

 

Szolgálta is a ló sokáig gazdáját,

Pedig bizony sokszor vívta a csatáját.

Hadjárataiban csak rajta lovagolt.

Sok-sok esztendőn át igaz barátja volt.

Több,  mint tíz éven át viselte a gondját.

S ekkor – Indiában – kimúlt a jó barát.
Hűséges társ ment el, bánkódott miatta.

Bár kemény legény volt, mégis megsiratta.

Emlékére itt egy várost alapított,

A ló neve után, (a hű Bukephalosz),

Bukephalának  elnevezte a várost.

A hős Nagy Sándor volt, most már tudhatjátok.

Az isszoszi csatában

Olyan szoros barátság alakult ki kettejük között, hogy a ló a gazdáját az egész világon át elkísérte.  Együtt harcoltak, győztes csatákat vívtak, új földrész hódítottak me, így a ló is jelentős szerepet kapott az ókor legnagyobb birodalmának létrehozásában.

Bukephalosz  leszármazottait még sok száz éven keresztül számon tartották és Bukephala néven várost is elneveztek róla.
Lóval kapcsolatos Nagy Sándor apjának neve, Philipposz (Fülöp) is. Jelentése:  lókedvelő.

         

REJTÉLYES ESETEK 27. A fejedelem prímása

                                            Walter István
                                       (Móra Ferenc novellájából)

A fejedelem prímása

A szegedi cigánysoron

Magányosan élt egykoron,

Kidőlt-bedőlt viskójában,

Nem törődve a világgal.

Csikaló volt becses neve

Ő sem tudta hol szerezte.

Békességben mindenkivel,

Nem hadakozott senkivel.

Legfeljebb a szúnyogokkal

Esténként, ha nagy rajokkal

Gomolyogtak a magasból

A tiszai nádasokból.

Úgy védekezett ellenük,
Elővette a hegedűt.

Kettőt-hármat húzott rajta,

Szúnyogokat elzavarta.

Mert a szerszám csak nyekergett.

Hisz nem hegedűre termett.

Tisztában is volt ő vele,

Így nem is sokat nyeggette.

A sorbeli atyafiak

Szekálták is őt emiatt.

Addig-addig incselkedtek,

Hogy Csikaló gondolt egyet.

Hegedűvel hóna alatt

Ott hagyta a cigányhadat.

S hogy a világban bolyongott

Kurucokkal találkozott.

Megtetszett a sok levente

Zöld atillás regimentje

Rögtön tudta, ez az álma,

Azonnal közéjük állna.

Ők is kedvüket találták,

Hogy meglátták figuráját.

Fejedelem elé vitték,

Adja elő neki tervét.

S hogy a fejedelmet látta

Inába szállt bátorsága.

Reszketett, mint rezgőnyárfa,

Beállt félsz a bokájába.

Mert a kérdés máris hangzik:

Ugyan mi szándékkal van itt?

Kuruc szeretnék én lenni!

Próbáljátok lóra tenni!

Jaj, csak azt ne, lótól félek!

Akkor muzsikálj, rossz lélek!

Elővette a hegedűt,

Hogy mennyit tud, most kiderült.

Alig-alig fogott bele

Fejedelem leintette

- Gyalog kuruc legyél inkább.

Rá is adták az atillát.

- De a hegedűhöz ne nyúlj!

Kurucokhoz így viszonyúlj!

Hegedűjét elrejtette,

Pedig hullott rá a könnye

Akárcsak a záporeső.

Sosem veheti már elő?

Derék vitézzé változott,

Lóval is megbarátkozott,

A kardot is jól forgatta.

De a hegedű izgatta.

Fél évnek el kellett telni,

Hogy már elő merje venni.

Lecsókolta róla a port,

És egy éjszaka kiosont.

Az erdőben mert megállni.

Ott elkezdett muzsikálni.

Csak amikor jött a hajnal,

Akkor szökött vissza halkan.

És amikor csak tehette,

Így szökött ki éjjelente.

Ám egy éjjel csodálkozott,

Mert varjakkal találkozott.

Ezek éjjel nem röpködnek!

Csak ha felriasztják őket!

Rohant vissza a táborba,

Hogy a huszároknak mondja:

 „Hátunkon van az ellenség!”

A kurucok ezt nem hitték.

Nyugodtan horkoltak tovább,

Senki nem hitte a szavát.

Csikaló ezt nem hagyhatta,

A hegedűt előkapta.

Megszólalt a száraz fája,

Zokogott az éjszakába

A szívszorongató zene:

Bujdosó kuruc éneke!

Oly szépen szólt, szinte lángolt

Ez keltette fel a tábort.

Egy-kettőre felkészültek

Mire labancok feltűntek.

Alig bújt elő a reggel,

Mentek vissza véres fejjel.

Már aki menekülhetett,

Mert nagy részük foglyul esett.

Thököly a kuruc király

Most az egész tábor elé kiáll.

Cigányt keblére ölelte,

Vitézségét így köszönve.

Mondta:  Derék hegedűsöm,

Muzsikáló kedves hősöm,

Halálomig el nem hagylak,

Ha elmennél, marasztallak.

S így lett – ezt mondja a fáma –

Thököly Imre prímása.