REJTÉLYES ESETEK 20. A barát füle

Walter István 

                                           A barát füle

Martinuzzi Györgyként született a gyermek,
Aki Corvin János mellett nevelkedett.
Húszas éveiben pálos rendbe állott.
Kincstartónak tette Szapolyai János.
S a halála előtt esztergomi érsek.
Követte a pálos-rendi szegénységet,
Rájuk jellemzően, az egyszerűséget.
Végig a fehér rend ruháját viselte,
„Fráter” név is utalt szerzetességére.

Fráter György

Kincstartósága és püspöksége alatt
Megszerzett vagyona mindvégig megmaradt.
Ország érdekében vágyta felhasználni,
A fiatal János Zsigmondot szolgálni.
A távlati célja: béke teremtése,
Három részre szakadt hon egyesítése.
Ennek érdekében jó viszonyt tartott fenn
A nagy hadsereget birtokló törökkel.
Habsburg Ferdinánd ezt nem nézte jó szemmel:
Miért megalkuvó a törökkel szemben?
Fogalma sem volt az oszmán haderőről,
S a két irányban is engedményt tevőről
Árulást gyanított, kissé félt is tőle.
Több címmel látta el, mint annak előtte.
Akképp szándékozott megnyerni magának
Kinevezte Erdély főkancellárjának,
Esztergomi érsek kinevezést kapott,
S kijárt a pápánál bíboros kalapot.
Gyanú és félelem ezzel még el nem ült,
S ez az erős ember életébe került.

Érsek

A bűntényt remekül előkészítették,
Királyi parancsra szépen kitervelték.
Bele lett avatva az érsek titkára,
Mert neki volt hozzá szabad bejárása.
Hajnalban, a barát éppen imádkozott,
Titkára belépett:  üzenetet hozott!
A megbeszélt módon tőrét beleszúrta.
„Mit művelsz?” – a pap csak e szavakat szólta.
Erre már a többi bűnrészes ott termett
És valamennyien a főpapnak estek.
„Mi rosszat tettem?” - ez tört fel a torkából,
S ezzel eltávozott az élők sorából.
Két puskagolyó és hatvanöt késszúrás.
A védelmezőjét is hétszer megszúrták.

Az alvinci kastély

A merénylők saját zsoldosai voltak,

Kik a kastélyban sok kincsre számítottak.

Hogy mennyi volt a kincs soha meg nem tudták.

Az alvinci kastélyt talpig kifosztották.

Az érsek tetemét – jó két hónapjára –

Vitték koporsóban Gyulafehérvárra.

De a teste nem volt sértetlenül hagyva,

Mivel szükségük volt a bizonyítékra,

Hogy a merényletet tényleg elvégezték.

Levágták emiatt a barátnak fülét.

Első Ferdinándhoz külön futár vitte.

Hogy a Fráter Györgyé, a király elhitte
   Dús szőrzetű volt az esztergomi érsek.

   És a fül is az volt.  Övé, nem kétséges.

   Bizarr egy eljárás, sosem tudhatjuk meg

   Kinek az agyában születhetett ez meg.

A király a bűntényt magára vállalta

És ezért őt senki nem is kárhoztatta,

Mert Machiavelli elmélete szerint,

A szent államérdek mindenkit erre int:

Hisz az ország javát szem előtt tartotta

A gyanús elemtől így megszabadulva.

I. Ferdinánd

Fráter György a pálos szerzetes, a “fehér barát” Szapolyai János egyik legfőbb bizalmasa, diplomatája volt, Váradi püspök, majd utolsó “nemzeti” királyunk halála után a gyermek János Zsigmond gyámja lett. Oroszlánrésze volt abban, hogy 1541-ben megvédte Budát – és a trónt – az ugyancsak magyar királyként fellépő Habsburg Ferdinánd hadaival szemben.

Csakhogy nem sokkal később megérkezett a török, és a jól ismert csellel elfoglalta a várost, az egykori Magyar Királyság hosszú időre három részre szakadt. Nagy Szulejmán sátrában “megalakult” a szultánnak adót fizető, János Zsigmond nagykorúságáig György barát és Izabella királyné irányítása alatt álló keleti magyar királyság

Ezt viszont egyedül a Habsburgoktól remélhette, így Buda várának visszafoglalását kérte a keleti királyság és a Szent Korona átadásáért cserében Ferdinándtól.
Több elvetélt kísérlet után végül 1551-ben sikerrel járt: Ferdinánd megbízottai átvették Erdélyt, a keresztény kézen lévő magyar területek egyesültek. Csakhogy a török ezt nyilván nem hagyta, elkezdődött a harc. A király vajdává, esztergomi érsekké nevezte ki Györgyöt, III. Gyula pápánál pedig kijárta neki a bíborosi rangot.
A helyi viszonyokat egyáltalán nem ismerő Castaldo, a császári sereg helyi fővezére úgy látta, a barát kettős játékot játszik.
Ferdinánd pedig hitt neki, és jóvá hagyta annak az embernek a meggyilkolását, aki tíz évig harcolt, hogy Magyarország a Habsburgok kezében egyesülhessen.
A főparancsnok Sforza Pallavicini tábornokot bízta meg a merénylet megszervezésével, és spanyol gyalogosok mellett saját írnokát, Marco Aurelio Ferrarát küldte segítség gyanánt. A helyszín a bíboros alvinci kastélyának kápolnája, a dátum 1551. december 17-ének hajnala. A írnok azzal kopogott be, hogy egy Ferdinándnak szóló levelet írt a barát nevében, amit kér, hogy ellenőrizzen és írjon alá.

Fráter György meggyilkolása

Az akkor 69 éves Fráter György mellett egyedül apródja volt, aki fegyvertelenül, villámsújtva nézte végig a jelenetet, őt hét sebbel, vérben hagyva hagyták hátra. Távozásuk előtt azonban még bizonyíték gyanánt a gyilkosok “jobb fülét, mely természettől veleszületetten teljesen szőrös volt” levágták és magukkal vitték.

III. Gyula pápa felmentette a királyt, a meggyilkolt bíboros ügyében az igazságszolgáltatást pedig az Úr kezébe adta.
És az Úr ítélt. Egy év nem telt el, Sforza török fogságba esett, ahol csúful megvesszőzték, szabadulására temérdek aranyat kellett fizetnie. Ferrarát, a titkárt később mint rablót akasztották fel. Egy harmadik gyilkos
… a jobb kezét, amellyel a barátot megölte, egy éjszakai verekedés alkalmával Augsburgban levágták, nem sokkal később pedig, amikor […] vadállatokra vadászott, egy hatalmas vadkan agyarával szétszaggatta, belei kifordultak, s meghalt.
A negyediket Franciaországban érte utol a vég: “néhány katona darabokra vagdalta, s így rút halállal halt meg. A többiek meg más-más gyalázatos halállal lakoltak meg” – tudósít Istvánffy Miklós. És hogyan bűnhődött a parancsot kiadó Ferdinánd király? Legügyesebb diplomatája nélkül nem tudta megakadályozni a török 1552-es bosszúhadjáratát, majd rövidesen Erdélyt is elvesztette.