Vasutasnap

A Vasutasnap alkalmából tárom elétek ezt a témát.

Akik láttak már vasutast és van ebéd után egy fél órájuk, hogy a vasútról olvassanak, azoknak ajánlom tisztelettel:

A vasutasok ünnepét 1961-től július második szombatján rendezik. A kulturális és szórakoztató jellegű programokon kívül a szakma ünnepére és kitüntetések átadására is sor kerül ekkor.

Országszerte a nagyobb városokban Vasutasnapi juliálisokat tartanak. A rendezvényeken lehetőség nyílik a közös kikapcsolódásra, felhőtlen szórakozásra és arra, hogy a vasutas család tagjai szót váltsanak a hivatás örömeiről és gondjairól, s közben jól érezzék magukat, koncertekkel, versenyekkel, színpadi produkciókkal várják a látogatókat.

Régebben  -  mondhatnám, hogy az én időmben  -  nem volt kijelölve öt vagy hat helyszín az ünnepségek rendezésére, hanem a nagy állomások – például Győr  - önállóan rendezte a környező kisállomásokkal együtt a vasutasnap programját.

Délelőtt ünnepség, díjátadás, szavalások.  Egyik vasutasnapon az én kislányom, Andrea szavalhatta el az általam írt verset, amit ide teszek nektek:

Vasutas akarok lenni

Emlékszem egyszer,  május elején

Ilyen picike lehettem talán

Ott voltam én is, kezembe egy szép

Vonatindítót adott az apám.

Látta, hogy tetszik, s azt mondta nekem:

Kislányom te is vasutas leszel.

 

Később azután mondta többször is.

Anyámnak persze nem tetszett nagyon

Szerinte éppen elég már az is

Ha a családból egy van vasúton

Miatta akár pék is lehetek

Vagy bármi, csak vasutas ne legyek.

 

Talán azért, mert veszélyes kicsit,

S szerinte elég félteni aput

De apa nekem mesélt olyat is

Mitől előttem szebb lett a vasút

Láttam sokszor, ahogy tiszteleg.

Akkor már tudtam, vasutas leszek

 

Igaz, néha fáradtan jött haza

Nem rég vastag könyvet is hozott

Hatalmas betűkkel rajta: Moldova:
Akit a mozdony füstje megcsapott.

Olvastam én is néhány részletet,

Nem biztatott, hogy vasutas legyek.

 

S most, hogy ennyi kedves arcot látok

Mosolygó, vidám, derűs szemeket,

A sok szép vasutasnapi virágot,

Azt hiszem mégis apának hiszek.

S mondjon Moldova akármit rátok

Én csak azért is vasutas leszek.

 

Andrea kislányom mondta el 10 éves korában az 1977 évi Vasutasnapi                      ünnepségen.

    (Eszébe sem jutott vasutasnak lenni!!  Az állatokat szerette.
     Hiába mondtam, hogy itt is találna néhányat!)

 

Délután a MÁVDAC pályán tartottunk sportrendezvényt.
(A fiataloknak mondom, hogy a DAC pálya akkor ott volt, ahol most a Kórház van!)
Részt vettek ezen fiatalok és idősek.
A nap fő attrakciója volt a „sörmeccs”.
Ezen nem a szakszolgálatok versenyeztek egymással, de ilyen is volt, hanem az állomás alvége és felvége: a Hűtőháztól a Toronyig illetve a Toronytól a Rába-hídig elhelyezkedő szolgálati helyek dolgozóiból válogatott csapatok mérkőztek.
A felvég csapatában játszott az állomásfőnök is (Iványi Ede), akit az alvég egyik váltókezelője néha jól bokán rúgott  (persze „véletlenül”).  A főnök vette a lapot és azt mondta, hogy a „hétszentség”  kihasználja a helyzetet és jól bokán rugdal.
A meccset az oktató (Békés Feri bácsi vezette (valamikor a DAC-ban focizott).
Nem lett vége 90 perc alatt a meccsnek, mert Feri bácsi döntetlent akart, hogy mindkét csapat fizessen.  Három tizenegyest is ítélt ellenünk, de büszkén mondhatom, hogy mind a hármat kivédtem, mint az alvég kapusa.
Este a MÁV Kultúrházban (a Buszpályaudvar mellett) folytattuk beszélgetéssel, iszogatással és tánccal, ahova már a családtagokat is meg lehetett hívni.

 

 

Mielőtt elkápráztatlak benneteket néhány vasúti témájú „versemmel”,  olvassátok a következő
sorokat a vasútról:

    10 tény a vasút történetéről

1. 1825. szeptember 27-én nyitották meg a világon az első közforgalmú, menetrendszerű vasutat Angliában, Stockton és Darlington között. A 14 kilométeres vonalon elsőként George Stephenson gőzmozdonya, a Locomotion haladt végig, utasokkal és szénnel megrakott szerelvényt vontatva. A gőzmozdony óránkénti 24 kilométeres csúcssebességre volt képes.

2. A vonat megjelenése előtt a briteknél nem azonos módon mérték az időt: Bristol például 10 percet késett a greenwichi középidőhöz képest. A vonat megjelenése után szükség volt az egységesítésre, de csak 1855-re tért át a települések nagy része a GMT-re.

3. A londoni parlamentben az 1820-as években a személyek vasúti szállításáról szóló vitában a gőzmozdony ellen olyan érvek is elhangzottak, miszerint az emberek bele fognak őrülni a 10 mérföldes sebességbe!

4. Az első amerikai gőzmozdony, a Tom Thumb 1830-ban elveszített egy ló vontatta kocsikkal szembeni versenyt. A műszaki hiba okozta kudarc ellenére a vonat innentől kezdve az amerikai piacra is betört.

5. George Pullman kényelmes vagonjai borsos áruk miatt sokáig nem érdekelték a vonattársaságokat, ám miután 1865-ben Abraham Lincoln holttestét többek között egy Pullman-kocsival felszerelt vonat szállította szerte az USA-ban, az üzlet is beindult. Pullman arról is ismertté vált, hogy a magáncégek körében az ő vállalatánál dolgozott a legtöbb fekete a polgárháború utáni időszakban.

6. Charles Dickens 1865-ben túlélt egy vonatbalesetet. A munkások elnézték a menetrendet, és az írót, valamint szeretőjét és annak anyját szállító vonat Staplehurst közelében a hiányzó sínrészletek miatt kisodródott, és egy völgyben landolt. 10 ember meghalt, 49 pedig megsérült. Az író a túlélők között volt.

7. 1869. április 28-án a Utah és Kalifornia közötti vasútvonal, a Central Pacific Railroad építésénél dolgozó ír és kínai munkások egy nap alatt 10 mérföld (16 km) sínt fektettek le, ami hatalmas rekordnak bizonyult.

8. 1890-ben Luke Livingston Macassey mérnök a skóciai Stanraer és az írországi (ma Észak-Írország fővárosa) Belfast között víz alatti vasútvonalat tervezett a közlekedés meggyorsítása érdekében. A tervvel komolyan számoltak, de végül nem valósult meg.

9. 1907-ben Jesús García vasúti fékező a saját élete feláldozása árán megmentette Nacozari mexikói település életét, amikor egy dinamittal megpakolt, égő vonatot a várostól hat kilométerre vezetett, ahol a szerelvény végül felrobbant.

10. 1938-ban az A4-es osztályba tartozó, angol Mallard nevű lokomotív 202,8 km/h-s sebességgel száguldott, amely a gőzmozdonyok között mindmáig rekord.

                   Akik nem dolgoznak vagy nem dolgoztak a vasúton, nem tudhatják, hogy hányféle munkakör van a vasúton, hogy biztosítani lehessen a biztonságos és persze pontos közlekedést.
Jó magam, mint a legtöbb munkakört megjárt vasútrajongó, néhány munka kört versbe foglaltam.  Ha még nem unjátok a vasutat olvassátok:

 

Vízvétel patakból

 

Mozdonyvezető 

Zakatol az expressz

kattognak a váltók.

Tiszteleg a bakter,

szorítja a zászlót.

A „vezér” visszaint.

Naponta vagy százszor

a robogó vonat

masszív mozdonyáról.

Jól eső érzéssel

veszi tudomásul,

hogy törődnek vele,

tudnak vonatjáról.

De így sem felejti:

„A szemed a pályán!”

Figyelnie kell, hogy

szabad-e a vágány.

A vonaton ülők

nem látják, bár tudják,

hogy a vonatjukat

milyen erők húzzák,

milyen dolga van a

mozdonyvezetőnek?

Ha jól megy a vonat

nem érdekli őket!

Ha hirtelen fékez,

megáll, netán késik

Ennek okozóját

csakis benne érzik.

Figyelmetlensége

nem lehet az oka,

mert, ha ilyen lenne

nem ülhetne oda.

Műszerek sem hagyják

figyelni másfele,

gyakran ellenőrzik

még mindig éber-e?

A pályát ismeri

akár a tenyerét.

mégis minden úton

leli benn’ örömét.

Szeme előtt nőnek

őzgidából őzek.

Néven szólíthatná

úgy ismeri őket

Dalban: masiniszta,

(ki megy Kanizsára),

Mozdonyvezető ő,

sok kisfiú álma.

Bár „kötött” a pálya:

mint a hajszálerek

vezetik a mozdonyt,

párhuzamos sínek

Vigasztalja őt az:

(hatalmas szerencse),

hogy nem találkozhatnak

csak a végtelenbe’.

 

Aki elment

Egy lokomotív erejével

Dolgoztál velünk sok-sok évet

Ha kudarc ért, csüggedten mondtad:

Barátom, nem igaz az élet!

 

De újra kezdted, még több hévvel

S ha sikerült egy célt elérned

Bizakodva csengett a hangod:

Barátom, nem igaz az élet!

 

Biztattál mást is jóra, szépre

Ilyenkor szemed tűzben égett

S ha kinevettek érte, szóltál:

Barátom, nem igaz az élet!

 

Mindig azt mondtad, a munkától

Úgy szabadulsz, ha elvégzed

S ha elvégezted büszke voltál:

Barátom, nem igaz az élet!

 

Vasutas szív dobogott benned

Az tanított küzdeni téged

Miért van az, hogy nem hallom többet:

Barátom, nem igaz az élet!

 

Itt hagytál sok-sok jó barátot

Engedd, hogy én mondjam most néked

Azzal, hogy örökre elmentél

Barátom, nem igaz az élet!

Ha még most sem lett elegetek a vasútból (és belőlem) elmondom, hogy a 43 éves vasúti szolgálati időm néhány epizódját (111-et),  összegyűjtöttem és megírtam a  PERONKAKAS című könyvben.

Hogy miről szól a könyv?
Élt egyszer egy kisfiú, aki imádta a vasút világát és arról álmodott, hogy egyszer állomásfőnök lesz. Szokott ez így lenni a kisfiúkkal – sőt a kislányokkal is –, hogy álmodoznak valamiről, azután az élet más irányba sodorja őket. Ám ez a kisfiú rendkívül eltökélt volt; olyannyira, hogy célja elérése érdekében tanult, képezte magát, majd egy napon valóban belecsöppent a vonatok világába. Végigjárta a lépcsőfokokat, megismerte a munkaköröket, végül elérkezett céljának kapujába, ám útközben valami megváltozott: már nem akart főnök lenni. Úgy döntött, tapasztalatait, tudását máshogyan kamatoztatja: oktatóként igyekezett átadni mindezeket a fiataloknak, valamint 111 történetet tartalmazó, Peronkakas című kötetében megosztja élményeit, emlékeit mindazokkal, akik ezt a világot legfeljebb utasként ismerhetik.  

 

 

 

Hozzájutási javaslat a      PERONKAKAS című könyvemhez: 

  Fontos:   A könyvet egy osztrák kiadó készíti. (Ne kérdezd, hogy miért Ő!)
                         A könyv 620 oldalon tartalmaz  111 posztot a 43 éves vasúti
                          „élményeimből”.
                          Ára.   9570.- Ft.

Aki a könyvemet szeretné megrendelni gyorsabban, a következőt ajánlom:

Hívd fel a kapcsolattartómat:  Horváth Tünde, 06 1 475 1140   telefonszámon  vagy

írj neki emailt :  t.horvath@united-pc-publishing.com   
és kérd a    (Walter István:  Peronkakas) könyvemet.
Megmondják milyen számlára kell küldeni a könyv árát, ezután már csak várni kell a postást.
Én is ezt teszem (kb egy hetet kell várni!).

A Vasutasnapon   és persze utána is mindenkinek jó szórakozást kívánok!

Néhány verset a vasutasokról a következő cím alatt találtok:     ARCOK

 

P Ü N K Ö S D

Csíksomlyói búcsú

Pünkösd

A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás.

Dátum: 2021. május 23., vasárnap

Kapcsolódó ünnep: sávuót

Tartalma, jelentése: a Szentlélek kiáradásának ünnepe

Vallás: kereszténység

Ideje: húsvét utáni ötvenedik nap

Kezdete: húsvét + 49, vagyis az 50. napon (pünkösdvasárnap, húsvét utáni 7. vasárnap)

Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik.

A Szentlélek betöltötte a tanítványokat, akik ezzel képessé váltak Jézus tanításainak továbbadására, ezért Pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják. 
Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték Pünkösdöt. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol összegyűltek.
Majd lángnyelvek jelentek meg, melyet szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre: megteltek Szentlélekkel.
Ezután különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek adta neki, hogy szóljanak.
A Jeruzsálemben tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti.
Előállott Szent Péter és prédikálni kezdett. Sokan megértették beszédét, és belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek.
Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.

Honnan származik a pünkösd szó?
A görög pentekoszté szó 50-et jelent és a húsvét utáni ötvenedik napra utal.

 

 

Pünkösdi király

De mi az a pünkösdi királyság?

Európa jelentős részén már a középkor óta tartanak pünkösdi vagy májuskirály-választást, ez a legismertebb pünkösdi hagyományunk. A királyt, amint arról Jókai Mór is írt Egy magyar nábob című regényében, lovasversenyen választották, ezt néhol egyéb erőpróbák is kiegészítették. 

 

 

Pünkösdi királyné

Mi köze van a pünkösdhöz a „pünkösdi királyság” kifejezésnek?
A pünkösdi királyválasztás mára sajnos teljesen eltűnt, pedig a mai napig él a szólás: Rövid, mint a pünkösdi királyság. A középkor óta ismert népszokás, ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, ingyen ihatott a kocsmában, de csak egy napig, legfeljebb egy hétig, bár egyes források egész évet is írnak. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezen túl udvarolhattak, kocsmázhattak.

Pünkösdi eső
Májusi eső aranyat ér, de a pünkösdi eső ritkán hoz jót, tartja a hiedelem. Na erre most lesz alkalmunk ráfigyelni.

 

 

Aranyat ér ?

 Csíksomlyói búcsú
Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.

 

Pünkösdölés

 

 

IT T V A N M Á J U S E L S E J E

 Régi május elseje

 

Itt van május elseje     /A munka ünnepe/

 

Ausztrál munkások transzparense "nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés", Melbourne, 1856

A munka ünnepe (korábban a munkások ünnepe) a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepnap, a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap, amely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról hivatott megemlékezni.

A legtöbb országban május elsején, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában viszont szeptember első hétfőjén ünneplik.

Május 1-je hasonló tartalommal 1955 óta XII. Piusz pápa rendelete nyomán katolikus egyházi ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje (Jézus nevelőapja) tiszteletére.

 Májusfa

A május elsejére eső ősi európai pogány ünnepek, mint például a beltane, vagy a hagyományok, mint a májusfa állítása, más eredetűek és tartalmúak.

Azok a szép május elsejék, már csak emlékezetben vannak.
Igaz, hogy nem volt mindig szép.  Amikor a főnök bejelentette, hogy egyenruhában kell felvonulnunk, bizony húztuk a szánkat.

Jobb lett volna a járdáról figyelni a felvonulókat.
Ráadásul szidtam is magamat, hogy miért kellett ilyen magasra nőnöm.
Emiatt ugyanis nekem kellett az élen vonulni. Zászlóval vagy táblával.
Ez annyiból is hátrányt jelentett, hogy végig kellett vonulni a a tribün előtt és megszökni nem lehetett, mert senki nem vette át a táblát vagy a zászló.
De az oszolj után már jöttek a kellemesebb percek.
Irány Kiskutra, ahol számtalan szórakozási lehetőség várt minket.
Ma már ilyennel biztosan nem találkoznak május elsején.
Főleg a „vírus”  kihordása idején!

Se vásár, se forgó, se vattacukor, se lánchinta...
Tudnám még folytatni, de nem keserítelek el benneteket.
Igen, ez a május elseje is más lesz, mint a korábbiak.
Szerencsére, az otthoni bográcsozást senki nem veheti el tőlünk!.
Így hát arra biztatlak, főzettek valami finomat a bográcsban, élvezzétek a jó időt, az udvaron terjengő csodás illatokat és a bográcsban készült finomság semmihez sem hasonlítható ízeit.
Legyen szó akár paprikás krumpliról, slambucról, vagy főtt krumpliról a pörkölt mellé.

Aztán, ha minden jól alakul jövőre bepótoljuk ezt a szerény ünneplést!

Körhinta

Vonultunk

A N Y Á K N A P J Á R A

 

AKINEK ANYJA VAN

Oh, gyermekek, akinek anyja van,
Vígan dalolhat, élhet boldogan.
Áldva ejtse ki mindig a nevét,
és csókolja meg áldott jó kezét.

Ha felzokogsz szomorú éjjelen,
Ő rád hajol: miért sírsz gyerekem?
Könnyezik, ha könnyes a szemed,
S ha öröm ér, Ő is örül veled.

De az árvára vajon ki vigyáz?
Ha téli estén üres lesz a ház,
És  ha beteg, kis ágyánál ki van?
Ki kérdi tőle: Hol fáj kisfiam?

Kitől kérdezze, ha itt a tél,
Édesanyám, ma miért nincs kenyér?
Ki marad velem itthon délután?
Ki varrja be, ha rongyos a ruhám?

Az árva vajon kinek kesereg?
Ma bántottak rossz utcagyerekek.
Bármit kérdez, rá senki sem felel,
Jaj Istenem: Anyám miért vitted el?

Oh gyermekek, akinek anyja van,
Mindig dalolhat, élhet boldogan
Áldva ejtse ki mindig a nevét,
És csókolja  meg áldott jó kezét.

 

 

 

"Walter!"

Bán Aladár u.

 

Walter

 

Ez a vezetéknevem, amit már kb 79 éve viselek.
Jelenleg a 82. évemben járok.
Ez azt jelenti, hogy nem voltam mindig Walter.
Érdekes eredményt kaptam amikor megpróbáltam megkeresni a családfámat.
Az derült ki, hogy én vagyok a gyökér!

A Walter nevet ugyanis 3 éves koromban kaptam, amikor egy ilyen nevezetű úgy döntött, hogy örökbe-fogad.
Lehet, hogy tetszettem is neki, de lehet, hogy csak az anyám imponált neki, de lehet, hogy csak azért, hogy ne vigyék el katonának.
Az örökbefogadás után gyorsan el is tűnt, nem vette feleségül anyámat.
A neve viszont rajtam maradt.  Amiről én semmit nem tudtam.
Persze azt sem tudtam, hogy előtte mi volt a vezetéknevem. Csak utólag tudtam meg, hogy mivel anyám csak 16 éves volt, az ő anyja, a nagymamám lett a gyámom, aki Varga Istvánné volt, így én is Varga István lettem.
Én Jászfényszarun a nevelő-szüleimnél nem foglalkoztam a neveimmel.
Ha kiáltottak, hogy Pityu gyere enni, vagy ezt-azt csinálni, tudtam, hogy nekem szóltak.
Egy véletlen folytán tudtam meg, hogy Jászfényszarun Varga Pityu voltam.
Jegyvizsgálóként mentem végig a vonaton, amikor egy kiskatona megszólított:
- Nem te vagy a Varga Pityu?

A kerekek nagy fordulatszámmal keringőztek a fejemben és hamar rájöttem, honnan veszi ez a fickó a Varga Pityut.
Mondtam, hogy de bizony én vagyok, de te honnan tudod ezt?
Azt kérdezi:

-Nem emlékszel hányszor megvertél Jászfényszarun az artézi-kútnál játék közben?
Arra, hogy megvertem nem emlékeztem, mert hátha most akarja visszaadni, de jó ideig elbeszélgettünk.
Egyébként, amikor az unokatestvéreimnél szoktam játszani, ott a játszótársak Kuti Pityunak hívtak, mert az unokatestvéreim Kuti vezetéknevűek voltak.

A szemközti házak

 

A Walter névhez hozzászoktam, meg is kedveltem.
Még az sem zavart, hogy az egyik főnököm mindig németül kezdett hozzám beszélni, mondván, hogy a német névhez tudnom kell németül is. Nem tudtam.
Sőt érdekességként fiatal koromban  Drezdában jártam, ahol megismerkedtem egy kislánnyal, sokáig leveleztem is vele, persze szótárból.
Nos ennek a kislánynak nem tudtam bemagyarázni, hogy a Walter nem a keresztnevem, hanem a vezetéknevem.
Mindig Lieber Walter!  Maradtam.
Néhányan, főleg telefonon nem értették meg a nevemet.
Még Walter Ulbricht volt a német kancellár, amikor egy telefonálóm nem akarta megérteni a nevemet még harmadszorra sem.  Mondtam, hogy Walter, úgy, mint az Ulbricht.   Ja már értem Ulbricht elvtárs!      ….Na menj a fenébe.

Győr állomáson mindenki ismert, mert végigjártam a beosztásokat legalsó szinttől a legfelsőig.
Veszprémbe küldtem tanulókat nyári gyakorlatra és az ottani főnök kérdezte, hova küldjön nekem levelet?
Nagyképűen mondtam, hogy csak írja rá:  Walter, Győr állomás.
Megtette.  A levelet így is megkaptam, hiszen mindenki ismert.
A napokban úgy jártam, hogy kaptam egy küldeményt érdekes címzéssel.

Ehhez tudni kell, hogy a Bán Aladár utcában lakom, akiről én sem tudtam, hogy ki volt, de kinyomoztam, sőt emléktáblát is tetettem ki az utcánkban, hogy más is tudja, ki is volt ő.
(Egyébként 100 emberből 99 biztosan nem tudja!)
A címzés azért volt érdekes, mert a nevemen kívül tartalmazta a város nevét, Győr, a házszámot, 5-ös, de az utcanév hiányosan úgy szerepelt, hogy Aladár utca.
Ilyen utca Győrben nincs.
A Posta mégis megtalált.  Na nem azért amiért a győri állomáson, ahol mindenki ismert, hanem, mert a posta nagyon rugalmas volt és olyan ember osztotta szét a küldeményt, aki szerette a rejtvényt.

Emléktábla

 

Azért kíváncsi voltam, hogy jött rá, hogy én vagyok én.
Megnéztem a Győri telefonkönyvet és láttam, hogy Győrben (2002-es kiadás) csak egy Walter István van a telefonkönyvben, aki a Bán Aladár u. 5 alatt lakik.
Innen már egyszerű volt.
Meg is kaptam a küldeményt.
Külön köszönet ezért a Postának!

De elgondolkoztam a feladón.
Miért írt a Bán Aladár helyett csak Aladárt.
Legegyszerűbb:  eltévesztette.
Már keményebb, ha azt hitte, hogy a „bán”, csak az Aladár címe, mint például Bánk bán-nak, vagy Petur bán-nak vagy néhány havasalföldi előkelőségnek.

A térfigyelő a csajokat figyeli!

 

Igaz, hogy Bán Aladárnak nem a legelső neve a Bán, de azért nem kellene tőle sajnálni.
A tanulság az írásomból persze nem az, hogy nyugodtan küldhettek nekem levelet olyan címzéssel, hogy: Győr, Walter István  -  akkor is megkapom!

 

Nosztalgiázok

A   Torony

Egy kis nosztalgia!

Egyik kedves és régóta ismert kollégám valahol ráakadt egy képre, ami a régi irányító központ épületét  a „TORNYOT”, ábrázolja az alatta elvonuló „repülőhíd”-dal.

Nagyon sok kedves emlék fűz ehhez az épülethez, ahol hosszú éveken keresztül irányítottam, ahogy még nagyon sok kedves kollégám, a Győr környéki vasút forgalmát.

A táblakezelő

Amikor felépült, akkor szereztem önállósító forgalmi vizsgát és a megfelelő berendezés –kezelői vizsga megszerzése után már fel is kerültem a Toronyba.

Sok szép élményem  (és persze néhány „csúnya” is) fűződik ehhez a szolgálati helyhez.
Az alattunk kacskaringózó fahíd, a repülőhíd, rengeteg ember átkelőhelye volt  Ady-városból a belvárosba. 

Így néztem ki!

Amikor szabad időnk volt nézegettük a szebbnél szebb győri hölgyeket az épület ablakából.
Amikor nyugdíjba mentem, rövidesen megszűnt itt az irányítás ellátása.
A „rendelkező”  átkerült az állomásépület Posta feletti emeletére, ahol a berendezés már sokkal korszerűbb volt.
Itt már nem dolgoztam, de a tanulóimat néha felvittem megmutatni, hogyan irányítják a vasúti közlekedést.

Az emelet jobb felső része

Ma is, ha megyek át a Baross-hídon, a szemem az ablakokon keresztül próbál felfedezni ismerősöket, de nagyon ritkán látom őket.

Persze, mert dolgoznak!
Így a jó  -  szerezzenek magunknak ők is néhány szép élményt!

Egy fiatal, kedves "utód".  És még szép is.

Útam (vége) a Vasútforgalmi felé 17.

 

Kőszegen

                                        

 Kőszegi MÁV Nevelőintézet

Amíg Szegeden voltam, édesanyám elvégzett egy segédtiszti tanfolyamot, amelyen össz-szakvizsgát szerzett, ami feljogosította őt arra, hogy akár forgalmi szolgálattevő is legyen.

Ki is nevezték forgalmi szolgálattevőnek  Kőszeg állomásra.
Kőszegen kapott „szolgálati lakás”-t, eléggé furcsa helyen.
Ugyanis az állomás végén volt valamikor egy fűtőház, amit megszüntettek, mert már nem volt rá szükség a gyér forgalom miatt.  Ezt az épületet kaptuk meg.
Abból állt a lakásunk, hogy az előszobában még megmaradt a régi víztorony, ahonnan a környék még most is el lett látva vízzel. A mi lakásunk is.
A fürdő át lett alakítva tágas fürdőszobává, az irodák pedig lakószobák lettek. A fűtést vaskályhákkal lehetett megoldani, amelyekben fával és szénnel tüzeltünk. 

 Fűtőház a víztoronnyal

 

Az épületen kívül volt egy nagy kerek medence, ami abból adódott, hogy a régi fordítókorongot szétszedték, csak a medencéje maradt meg, amiben jókat lehetett játszani.

A költözködéshez a vasút adott egy tehervagont, amiben az ingatlanunkat, az összes bútort átszállították Kőszegre.
Mivel Kőszegen is volt MÁV Nevelőintézet, édesanyám persze elintézte, hogy ne Szegeden járjak nyolcadikba, hanem itt.

 

A Nevelőintézet egy nagyon szép épületben volt. A körülmények még a Szegedinél is nagyszerűbbek voltak.
A körülményekkel és a társakkal gyorsan megbarátkoztam.
Az ország minden tájáról voltak itt tanulók Nyíregyházától Zalaegerszegig.

Az iskola, a kollégium, az étkezde, a kultúrterem, tornaterem és a hálótermek is egy épületben voltak, így nagyon kevés alkalommal kellett elhagyni az intézetet.

 Kőszegi "Árvaház"

 

Ezt a kevés alkalmat is nagyon szerettem, mert kijártunk a kőszegi sportpályára városi sportversenyekre is.
Még meccset is nézhettünk, mert a helyi csapat nagyon közkedvelt volt, főleg azért, mert itt focizott a válogatott labdarúgónak, az „aranycsapat” tagjának , Lóránt Gyulának a testvére.

Részt vettünk a városi mezei futóversenyen, ahol olyan dicsőséget szereztem az intézetnek, hogy hetekig én voltam a sztár. A versenyen ugyanis a harmadik helyet szereztem meg. Az eredményen én lepődtem meg a legjobban, mert főleg a hosszabb távokat nem bírtam.
A sikeremet annak köszönhettem, hogy egy angyali szőke kis hatodikos kőszegi kislány szurkolt nekem, akinek én is szurkoltam és meg is nyerte a 60 méteres futást.
Sajnos a mi történetünk ezzel ki is merült, mert kevés alkalommal tudtunk találkozni. Bár én mindenbe beneveztem, hogy kijussak a városba.
Bekerültem például az iskola focicsapatába, aminek érdekes előzménye volt.

A foci nem az én sportom volt, mert elég botlábú voltam hozzá.
Hanem egy alkalommal az intézet folyosóján beszélgettünk a tornatanárnőnkkel, aki csinos fiatal nő volt, emiatt kedveltük is a tornaórákat.
Beszélgetés közben a tanárnő a henger alakú zseblámpáját az ablakpárkányra tette. Nem vette észre, hogy a párkány kissé lejt befelé, minek következtében a lámpája legurult a párkányról, de mielőtt a földre esett volna én hirtelen odakaptam és megakadályoztam, hogy a földet érjen.
A tanárnő reagálása nagyon jól esett.

Felkiáltott: Walter Pityu, te vagy a kapus!
Akinek ilyen jó a reflexe, annak a kapuban a helye. Így lettem focikapus.

Ugyancsak beneveztem a tánccsoportba is, ahol nagyon jól éreztem magam, mert a néptáncon kívül a modern táncokat is megtanultuk, aminek később sokszor hasznát láttam.

Még az sem zavart, hogy orosz táncokat is tanultunk, sőt egyszer egy városi ünnepségen a főtéren felállított emelvényen is táncolhattunk.
Ennek egyik érdekessége az volt, hogy mivel az intézetben csak fiúk voltunk,  a lány szerepét is mi táncoltuk.  Ezen az ünnepségen éppen én lettem beöltöztetve orosz lánynak, ami még azért is ciki volt, mert kopaszok voltunk.
Nem említettem, hogy az intézetben – állítólag egészségügyi szempontból  - minden hónapban kopaszra nyírtak bennünket.
A nyírás nem sokkal a műsor előtt történt, így a közönség láthatott egy kopaszra nyírt orosz csajt táncolni.  Örültek neki.  Engem meg nem ismertek úgyse!

 Na, ez nem én vagyok

 

Télen is volt lehetőségünk sportolni.
Nem nagyon voltam sikeres, mert a korcsolyapálya nekem nagyon síkos volt és jól összetörtem magam,  síelésnél pedig hiába „ékeltem”, ahogy tanították, az a néhány fa nem volt hajlandó kitérni előlem.

Születésnapomra (november 24) viszont szép ajándékot kaptam.
Az „aranycsapat” 1953 november 25-én 6:3-ra legyőzte az angol válogatottat.
Az egész intézet (sőt az egész ország) ünnepelt. Én írtam egy verset, aminek az intézet csodájára járt. Nem alkottam maradandót, mert ez a versem sem állta ki az idő próbáját, pedig megfejeltem a hazai 7:1-es győzelemről szóló verssel is.
Valahova elkeveredtek, pedig az osztálytársaim egy nagy költőt láttak bennem.
Tévedtek.

 Aranycsapat (van, aki nem ismeri?)

 

Mivel nyolcadikban el kellett dönteni, mi lesz velünk ennek elvégzése után, ismertettek velünk néhány lehetőséget a továbbtanulásra.
Az osztály fele az előző évben indult Szegedi Vasútforgalmi Technikumot választotta. Nem csoda, hisz mindegyikünk vasutas szülő gyermeke volt.
A felvételi vizsga nyolcunknak sikerült (megpróbálom felsorolni őket), így mi lettünk az Technikum második évfolyamának tanulói.

Jó, hát a négyszázból csak nyolcan:  Ignácz Gyuszi (egyébként a Vasútforgalmi ban ő lett az iskola focicsapatának kapusa), Becze Tibi (Nyugati főnök), Bozsits Józsi, Pintér Feri, Erdei Béla, Keserű Feri, Horváth Dodi és én.

Én az évfolyamon belül a  C osztályba kerültem a kőszegi társaimból egyedül.

 A kőszegi nyolcadik osztály

Az a helyzet, hogy az Útam a Vasútforgalmi Technikumba itt véget is ért.
Hogy ott mi történt azt már leírtam. Az iskola után, hogy mi történt azt leírtam a Peronkakas című könyvemben, egészen a nyugdíjazásomig.

Az utána következő 12 évet a Győr állomáson 2000-ben indult OKJ-s Tanműhely   vezetésével töltöttem, ami a Bercsényi Szakközépiskola és a BGOK közös irányítása alatt működött.  Erről is írtam néhány posztot, amit a blogomba betettem  (www.wpsztori.blog.hu).
2012 óta keveset jártam a vasúton, ami nem azért alakult így mert már nem szeretem a vasutat, hanem – sajnos – a feleségem betegsége nem teszi lehetővé, hogy magára hagyjam.

 

 Vasútforgalmi

Mindez azt jelenti, hogy a jövőben nagyon ritkán találkoztok itt írásommal.
Persze, lehet, hogy nem is veszitek észre.
Azzal a régi slágerrel búcsúzom tőletek, amit biztosan ismertek:

„Hat nap alatt teremtette a Földet az Úr,
hetedik nap pedig szépen pihenni vonult.
Én is követem a példát, akármi legyek,
azt mondják, hogy legjobb lesz, ha kirándulni megyek!”

Isten veletek!