 |
| Bán Aladár u. |
Walter
Ez a vezetéknevem,
amit már kb 79 éve viselek.
Jelenleg a 82. évemben járok.
Ez azt jelenti, hogy nem voltam mindig Walter.
Érdekes eredményt kaptam amikor megpróbáltam megkeresni a családfámat.
Az derült ki, hogy én vagyok a gyökér!
A Walter nevet
ugyanis 3 éves koromban kaptam, amikor egy ilyen nevezetű úgy döntött, hogy
örökbe-fogad.
Lehet, hogy tetszettem is neki, de lehet, hogy csak az anyám imponált neki, de
lehet, hogy csak azért, hogy ne vigyék el katonának.
Az örökbefogadás után gyorsan el is tűnt, nem vette feleségül anyámat.
A neve viszont rajtam maradt. Amiről én
semmit nem tudtam.
Persze azt sem tudtam, hogy előtte mi volt a vezetéknevem. Csak utólag tudtam
meg, hogy mivel anyám csak 16 éves volt, az ő anyja, a nagymamám lett a gyámom,
aki Varga Istvánné volt, így én is Varga István lettem.
Én Jászfényszarun a nevelő-szüleimnél nem foglalkoztam a neveimmel.
Ha kiáltottak, hogy Pityu gyere enni, vagy ezt-azt csinálni, tudtam, hogy nekem
szóltak.
Egy véletlen folytán tudtam meg, hogy Jászfényszarun Varga Pityu voltam.
Jegyvizsgálóként mentem végig a vonaton, amikor egy kiskatona megszólított:
- Nem te vagy a Varga Pityu?
A kerekek nagy
fordulatszámmal keringőztek a fejemben és hamar rájöttem, honnan veszi ez a
fickó a Varga Pityut.
Mondtam, hogy de bizony én vagyok, de te honnan tudod ezt?
Azt kérdezi:
-Nem emlékszel
hányszor megvertél Jászfényszarun az artézi-kútnál játék közben?
Arra, hogy megvertem nem emlékeztem, mert hátha most akarja visszaadni, de jó
ideig elbeszélgettünk.
Egyébként, amikor az unokatestvéreimnél szoktam játszani, ott a játszótársak
Kuti Pityunak hívtak, mert az unokatestvéreim Kuti vezetéknevűek voltak.
A szemközti házak
A Walter névhez
hozzászoktam, meg is kedveltem.
Még az sem zavart, hogy az egyik főnököm mindig németül kezdett hozzám beszélni,
mondván, hogy a német névhez tudnom kell németül is. Nem tudtam.
Sőt érdekességként fiatal koromban Drezdában
jártam, ahol megismerkedtem egy kislánnyal, sokáig leveleztem is vele, persze
szótárból.
Nos ennek a kislánynak nem tudtam bemagyarázni, hogy a Walter nem a
keresztnevem, hanem a vezetéknevem.
Mindig Lieber Walter! Maradtam.
Néhányan, főleg telefonon nem értették meg a nevemet.
Még Walter Ulbricht volt a német kancellár, amikor egy telefonálóm nem akarta
megérteni a nevemet még harmadszorra sem.
Mondtam, hogy Walter, úgy, mint az Ulbricht. Ja már értem Ulbricht elvtárs! ….Na menj a fenébe.
Győr állomáson
mindenki ismert, mert végigjártam a beosztásokat legalsó szinttől a legfelsőig.
Veszprémbe küldtem tanulókat nyári gyakorlatra és az ottani főnök kérdezte,
hova küldjön nekem levelet?
Nagyképűen mondtam, hogy csak írja rá:
Walter, Győr állomás.
Megtette. A levelet így is megkaptam,
hiszen mindenki ismert.
A napokban úgy jártam, hogy kaptam egy küldeményt érdekes címzéssel.
Ehhez tudni kell,
hogy a Bán Aladár utcában lakom, akiről én sem tudtam, hogy ki volt, de kinyomoztam,
sőt emléktáblát is tetettem ki az utcánkban, hogy más is tudja, ki is volt ő.
(Egyébként 100 emberből 99 biztosan nem tudja!)
A címzés azért volt érdekes, mert a nevemen kívül tartalmazta a város nevét,
Győr, a házszámot, 5-ös, de az utcanév hiányosan úgy szerepelt, hogy Aladár
utca.
Ilyen utca Győrben nincs.
A Posta mégis megtalált. Na nem azért
amiért a győri állomáson, ahol mindenki ismert, hanem, mert a posta nagyon
rugalmas volt és olyan ember osztotta szét a küldeményt, aki szerette a
rejtvényt.
Emléktábla
Azért kíváncsi
voltam, hogy jött rá, hogy én vagyok én.
Megnéztem a Győri telefonkönyvet és láttam, hogy Győrben (2002-es kiadás) csak
egy Walter István van a telefonkönyvben, aki a Bán Aladár u. 5 alatt lakik.
Innen már egyszerű volt.
Meg is kaptam a küldeményt.
Külön köszönet ezért a Postának!
De elgondolkoztam a
feladón.
Miért írt a Bán Aladár helyett csak Aladárt.
Legegyszerűbb: eltévesztette.
Már keményebb, ha azt hitte, hogy a „bán”, csak az Aladár címe, mint például
Bánk bán-nak, vagy Petur bán-nak vagy néhány havasalföldi
előkelőségnek.
A térfigyelő a csajokat figyeli!
Igaz, hogy Bán
Aladárnak nem a legelső neve a Bán, de azért nem kellene tőle sajnálni.
A tanulság az írásomból persze nem az, hogy nyugodtan küldhettek nekem levelet
olyan címzéssel, hogy: Győr, Walter István
- akkor is megkapom!
